Arról már sokat írtak, hogy az adakozásban mi a póz, a hiúság, a fölvágás, a dicsekvés, a presztízs sóvárgása. Hányan alapítanak díjat, árvaházat, ingyen-konyhát valaki emlékére, akire életében fütyültek. Gyorsan, miel?tt még mást gondol és határoz valaki, hozzáteszem: jól teszi. Még az is jól teszi, aki valamin? emlék b?völetében platánsort ültet a hajdani kisváros kócos-szürke parkjában, ahol hatvan éve a labdát rúgta.
De vannak, akik nem mások csodálatára vágynak. Azért adakoznak, hogy valamivel jobb legyen a véleményük önmagukról.
Egy amerikai városban pompásan felszerelt, sürg?sségi kórházzal, helikopterekkel és rohamkocsikkal ellátott, mintaszer? ment?állomás épült, és senki sem tudta, kinek a pénzén. Egy fiatal újságírót meghatotta a szigorúan titkos adományozó gesztusa, és olyan mély nyomozásba kezdett, akárha egy b?nügyet igyekezett volna felderíteni. És majdnem! Hiszen a végén kiderült, az építkezéssel örökös nélkül elhunyt milliárdos szigorú névtelenséget követel? végrendeletének tett eleget a tekintélyes ügyvédi iroda. Az újságíró további, buzgó nyomozása nem zárja ki annak az esélyét, hogy egy (b?ntudatával küszköd??) drogbáró a névtelen adakozó, aki csak ahhoz ragaszkodott, hogy a létesítmény átadására Szentestén kerüljön sor.
Talán azt hitte, valahonnan fentr?l végigkukucskálhatja az avatást.
Eszembe' sincs gúnyolódni. Nem tudom, hány millió dollárt áldozott erre, s a ment?állomás fenntartására letett t?kére, melynek kamataiból az akár egy évszázadon át üzemeltethet? Nem tudom, üzleti tevékenysége hány ember halálát okozta közvetlenül és közvetve. Némi elismeréssel nyugtázom azonban szigorú névtelenségét, azt, hogy az épületen nem hirdeti díszes márványtábla az adományozó örök dics?ségét, mint ahogy nem töröm a fejem, hogy a Nobel-família bakui olajüzlete vagy a dinamitja hány ember életébe került – valljuk be, erre már régen legyint az emberiség, a föltételezések, netán tények nem is vetnek árnyékot a Nobel-díjra.
Nekem nemigen vannak nagy b?neim, csak kisebb lelkiismeret-furdalásaim, tévedéseim, mulasztásaim, botlásaim – de nem is alapíthatok Nobel-díjat, ment?állomást. Amennyit másokon segíthetek, megtenném karácsony nélkül, teljesen b?ntelenül is.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Bodor Pál (Diurnus)
