Katona Viktória : Találkozzunk Párizsban

Találkozzunk Párizsban

 

Katonák rohannak, dörögnek az ágyúk,

az isten sem látott még ilyen háborút.

Öldöklés, vér, puskaropogás,

síró, süvít?, hangos zokogás.

Fiatal pár, egymás kezét fogva,

a háborútól forró utcán rohanva.

Nincs menekvés, csak ha külön válnak,

s remélik kés?bb egymásra találnak.

Miel?tt a fiú elengedné a lányt,

ránéz, és hangja szomorúra vált.

Menj el messzire, utazz el északra,

s ha eltelt egy év, találkozunk Párizsban!

Egymáshoz hajolnak, csak egy csókot akarnak,

de a fegyverek ropognak, s ?k szétszaladnak.

Eltelnek a hónapok, egymástól távol élnek,

s ahogy eltelik egy év, Párizsba visszatérnek.

Az utcák tiszták, nem hallik csak nevetés,

Párizsban elindul az ?rült keresés.

Telnek a napok, és eltelnek hónapok,

s szépen lassan elhalnak a hangok.

Már nem keresik egymást, csak sétálnak az utcákon,

egymásra gondolnak vágyón, álmatagon.

Észre sem veszik, s egymás mellett mennek el,

megfordulnak, de zsúfolt Párizs f?tere.

Mintha érezték volna, hogy oly közel vannak,

de nem láttak semmit, s így tovább haladtak.

Negyvenes éveikben jártak már talán,

a ráncok megjelentek az arcok falán.

Este volt,  a férfi épp sétálgatott,

meglátogatta a párizsi Eiffel tornyot.

Elfáradt és úgy érezte le kell ülnie,

leheveredett hát a torony tövibe.

Azt azonban ? sem tudta, hogy kit szeretett,

a torony túloldalán éppen úgy lehet.

Méterekre egymástól visszagondoltak,

s szép emlékekbe temetkezve végleg elaludtak.

******************************************************************

haladsz, de ez még nagyon nyers, darabos, ezen még dolgoznod kell, meghúzni, a felesleget, a magyarázkodásokat kidobálni bel?le, a dallamra, ritmusra figyelni, próbáld egyszer-kétszer hangosan felolvasni, magnóra felvenni, az ebben sokat segíthet

majd kialakul egy bels? hallásod kés?bb

 

Legutóbbi módosítás: 2008.08.09. @ 11:56 :: Katona Viktória
Szerző Katona Viktória 6 Írás
Mottóm: Mindig van valahogy...