Találtam egy zacskót.
Üres volt.
Azt, hogy zacskó, csak én találtam
ki
Amikor becsuktam a szemem, rögtön tudtam, hogy nem is üres: gyorsan elvonultam vele egy sarokba.
Az ilyen zacskók csak a sötét sarkokban tudnak élni, hordozójukkal a fal felé fordulva, és nagyon csínján kell velük bánni, hogy megnyíljanak, mert az ilyen üres-tele zacskók el?ször mindig összezárják a szájukat.
Még az se mindegy, hogy a spárgát – amit szintén csak én képzelek rájuk, helyesebben itt most erre a zacskóra (mert ugyebár az ember szeret általánosítani, és ami a szívének (esetleg) -, kedves lehet, azt mindjárt meg is többszörözi, s?t mindjárt különböz? formákat is kölcsönöz nekik, s?t olykor egy egész kis hadsereget alkot bel?lük, szétszórva ?ket térben és id?ben: de persze ezt ne tekintsük szemetelésnek, csupán azért, mert zacskókról van szó, tekintsük ezt csak egyszer? „térben és id?ben való elhelyezésnek”) szóval, hogy visszakanyarodjunk a témához – még az sem mindegy, hogy a madzagot milyen irányban tekerik le róluk!
Ha a zacskók megtalálója egy megfelel? (igazából szintén nem létez?) pillanatban kezdi bontogatni ?ket, és nagyon odafigyelve (na jó egy picit sóvárogva is), de olyanformán, hogy közben a zacskó érezze, hogy ? is kap valamit, (csillogó szemeket, kapkodva szedett-vedett leveg?t, önfeledt mosolyt a szájszegletben (hogy a megfelel? sémáknál maradjunk) , hát akkor felfedi magát, és nem látod, inkább csak megérzed, hogy tele van mindenféle kicsiny (furcsa állagú, szín? és formájú) darabkákkal, amik egyszeriben nagyon kedvesek lesznek számodra, és akkor a zacskó neked adja a legnagyobb ajándékot, amit csak el tudsz képzelni, mert a benne rejl? darabkákat annak képzelheted aminek csak akarod!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Lilly
