Csendben harapom a számat,
nem, ma nem nézek utánad,
kezed mozdul, intesz és lépsz
és én csak becsukom az ajtót,
még fogom a kilincsét,
elmentél.
Nem, ma nem nézek utánad
és szívemben,
vékony ezüst szálon fut körbe a bánat,
nincs kezdet, nincs vég,
örökké körbe, körbe ér,
egyre szorosabban.
Ma, nem nézek utánad,
csak az ablakon ki
és kint az est, vöröslő alkonyt fest,
ég a fény minden ágon,
talán tisztítótűz ez,
mely átfut a világon, a Szent születés előtt,
és rajtam is,
míg csendben mormolom az imám:
,,Uram kérlek, tárd ki felém óvón tenyered
és köszönöm, hogy angyalok serege vigyáz rám!”
És szívemben,
érzem újra dobban a vér,
míg odakint,
fénylő csipkebokor lett a világ
karácsony szent ünnepén.