(még nem vagyunk készen
sem itt – sem ott
megbújva várjuk a valami mögött
egy csendes és rendes szobában
hogy megöregedjünk)
de egyszer még
nagyon szeretünk
igaz mindenki mást
és sajnos sosem egymást
mert áthatolhatatlan burokba zárt
az a sok felesleges szó
amir?l azt hittük
kimondva is épp olyan forró
mint mikor tagadva vagy
szemrebbenés nélkül hazudva
ráfestettük az álmokra
meg arra a furcsa
testhelyzetben alvó önmagunkra
akir?l azt képzeltük
rég feln?tté rendezte magát
ebben a szürreális világban.