Mit is tudhatnék én rólad?
Csupa sejtelem, ahogy vonulsz
– az arcodon öröm, s öledben
már kibomló éles fájdalom.
*
Mit tudhattak volna rólad?
A szamár háta ringatózó királyi
szék – Ágak, virágok gyűltek bár
a láb alá, maholnap feszíteték.
*
Mit tudhatna bárki rólad?
Hozzád foghatóra szó még
nem találtatott – a világ virága
lettél, a példátlanul tépázott
kehely, ami dacára minden
szenvedésnek, soha nem
hervad el.
