Hiányod egybemossa a földet és az eget,
összepödri a száraz faleveleket,
hajnalban deressé varázsolja a füvet
és az áradó folyó fölé hideget lehel.
Hiányod leszűkíti az ereket,
megdermeszti a szívet, jéggé fagyasztja a kezeket,
a lábakból ellopja az erőt
és a tüdőben bennrekeszti a levegőt.
Hiányodból új erőt meríthetek,
ha majd egyszer visszanézek
és a levegőtlen éveket másodpercekre bontva,
mint a pitypangvirág magját
a napfénybe fújva továbbengedem.
