Mint kiskatona élem az életem,
matt mosoly, túlélésre szánt reflexarc,
győzelmet mímelő vesztes békeharc,
van mit ennem, mégis gyakran éhezem.
Múltjába gubózik a pucér jelen,
halomba gyűlik a rügytelen jövő,
leltárt hamisít öltönyös cselszövő,
nem találja, hol lehet az értelem.
Ma megszólított az autokrata,
noszogatott, fogjam én is a pártját,
ne cipeljem mindhiába a málhát.
Zajtalan zsongott sivár szónoklata,
köszöntem szépen a felkínált ösvényt,
lábam nem járja, se kérve se önként.
