Apránként,
porrá válik minden hegy az időben,
az égről a legfényesebb csillag is lehull,
ott, hol föld és ég összeér,
apránként minden fény kihuny,
apránként,
talán a galaxisok is széthullanak
az űrből kizuhan minden égitest,
és apránként,
a jelen minden pillanata, csendben köddé válva, múlttá lesz.
Mert minden múlik az időben,
mi élő, mi holt, semmi nem marad,
apránként,
elmúlunk mind,
mind, Isten szent ege alatt.
