Marthi Anna : Veled

2023.05.18. Marthi Anna Levél 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

a mézeskalács és a zserbó íze olyan mit ajkadé volt

egy korty víz olyan mint amikor itt vagy velem

a harmónia dolgos percei olyanok

mint lélekkel létezőnek a fény

a most olyan mint egyetlen hiányt

kiírni ezerérzésképp

a betűk foszlása utána olyan mint

álomcél legbelül

az elengedés mint olyan

hatalmába kerítő béke

a meditáció olyan

mint amikor önmagam ura én vagyok

a szerelem bennem virág

nyílik ha kell ha nem

a szemem is becsukva sóhajtok

most is beérem veled

Legutóbbi módosítás: 2023.05.18. @ 09:42 :: Serfőző Attila
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak

Hasonló írások

Vers

Hervadó szépség a vágy ölében

2023.03.25. Popovics Péter Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás /Szonettkoszorú/ 1. HALLGATÁS 2. ELENGEDÉS 3. RINGATÁS 4. VÁGYAKOZÁS 5. ALKUDOZÁS 6. DERENGÉS 7. ÓCSKASÁG 8.   SODRÓDÁS 9.   ZSONGÁS 10. ÉRINTÉS 11. PIRKADÁS 12. SUTTOGÁS 13. ÉBREDÉS 14. GYENGESÉG 15. A VÁGY ÖLÉBEN 1. Elsodor a vágy, ahogy rám feszül Hervadó szépségével a csalódás, Egykori emlékeivel beleül Karfa közé a fáradt vonzódás, [… Tovább]

Vers

Tiltott virág

2023.03.25. Marthi Anna Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   (naplójegyzet 13549 Mottó: “Hiába húzták fel magukat – megakadtak”   Talán csak átmenet holdvilágképű fekete Holdam, az arcnélküli űr formabolondja voltam, s lám képtelenül is összeolvadt a határ: szenvedélyem finomrezgésén a jelennek mindenkori csókja visz, és ha tudtam [… Tovább]

Vers

Bál után

2022.12.06. Csillag Endre Vers Bál után bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás erdei csapáson imbolygok az éjben még itt zsong a fülemben a tánc ritmusa hallom kedves hangod sokat ittunk ma most rémárnyak lengnek fölöttem az égen egy-két-hár egy-két-hár nem vagyunk veszélyben hallod himnuszát zengi vágyódó szerelem aula sötétjén légy enyém [… Tovább]

Vers

Végjáték

2022.09.14. Fecske Panna Vers Végjáték bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás Te ütöttél, én pedig csak álltam, tűnődve figyeltem a szemedben kucorgó dacos gyermeket már nem értem a nyálcseppeken utazó szavakat csak figyelem az idegent aki a bőrödben reszket furcsa, mintha szűk lenne és hideg az a test ami régen [… Tovább]

Vers

Szerelmesvers

2022.03.12. Marthi Anna Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   nézem a fehér lapot mintha teremtés helyett az űrt választanám tisztább és karcolná tollam hegye mégis tartósabb ha hófehérségét csendben figyelem nézem a koreai sorozatot spanyol szinkron milyen újítás ez értem de mégis inkább tornyozom bár a lecke [… Tovább]