A bál jó előre ki volt plakátozva a Kosornyó Nagyutca/Vörös Hadsereg felőli első házán, ugyanis ott működött az ötvenes években a nagyrábéi kultúra háza:
*
/
Á L A R C OS BÁ L
A KOSSUTH KÖR Művelődési Ház nagytermében, /
/
. a farsang keretében, 195X. XX. XX – án, szombaton/
/
19 órai kezdettel
/
Megjelenés csak álarcban!.
/
A maskarákat díjazzuk.
/
Tombola, nagy nyeremények!
/
Büfé!
/
Zenél: Hagymási Károly és zenekara
/
.Belépti díj: 10 Ft/fő
/
Szeretettel vár mindenkit a Rendezőség!
A plakátot Somi József ragasztotta ki a kultúrház utcára néző ablakaira. De híre ment a bálnak, mint a futótűz a faluban, és nem csak az ifjúság körében, mert a szülők is nagyon kíváncsiak voltak ifjabb vagy idősebb gyerekeik attrakciójára.
Hősünk is nagyon készülődött a bálba, csak éppen azt nem tudta, minek öltözzön be. Valami vidámat és persze, feltűnőt akart. Erős szempontnak számított, a maskara ne kerüljön sokba, mert már a belépti díj is komoly összegnek számított abban az időben.
A sifonérból elő került néhány méter ágynemű anyag. Azonban az ugyan méretre megfelelőnek bizonyult, de rózsaszín volt az isten adta. Nem kell mondanom – még ha más árnyalat volt is -, hősünk a bunda-bugyikra asszociált belőle. Ilyesmit már sem a kis, sem a nagylányok nem hordtak. No, és a fiúknál meg szóba sem jöhetett, legfeljebb párnahuzatként.
Őkelmét a család kacagva beszélte rá, legyen az anyagból úgy egy megfelelő „maskara”, hogy abból később az eredeti rendeltetésnek megfelelő darabok elkészülhessenek, és a személy orrahegy se legyen látható.
Így készült – házilag – egy olyan „hátulgombolós” kezeslábas féle, ami a bálozó arcát, fejét is takarta, bokájától a feje búbjáig. Éppen csak kilátni lehetett a maskarából. Derékban, bokában gumi húzta egy kissé össze az anyagot, de így volt ez a csuklón is. Az arc-részen egy szélesen nevető száj lett kivarrva, ami később bontható volt. Ugyanúgy készült az orr is.
Mit kerülgessük, bohóc-maskara készült, bár hősünk jobban szerette volna a rózsaszín párducot, de leszavazták.
Előkerült a nagymama öreg komódja legalsó fiókjából a nagybácsi unottan ásítozó, divatjamúlt, hosszú orrú cipője, amely orrok még egy kissé felfelé is görbültek.
Úgy lett belőlük „igazi” bohóccipő, hogy a fűzős részre nagy piros pomponok kerültek, beléjük pedig piros zokni. A harmadik pompon a bohócöltözet fejrészére varrt, hosszú zsinóron himbálódzott. Pirosak voltak az öltözék hátsó, bebújó nyílásán a gombok is.
Hősünk egy macskaugrásnyira lakott a kultúrháztól. Nem volt hideg az év eleje, de azért alá kellett öltözni rendesen a maskarának. Ebből később, a bálban az a hátrány adódott, hogy néhány szám után úgy kellett a meleg pulóvertől megszabadulni, hogy ne derüljön ki a bohóc személyazonossága.
A bál álarcos táncosait többnyire könnyen fel lehetett ismerni, mert az álarc egyáltalán nem rejtette el ábrázatukat: ropta ott a táncot néhány jól ismert operett-figura, kisbíró a dobjával, tarka, rojtos kendővel a derekán, pitykés lajbiban csinos cigánylányt forgatott egy legény, az arcukon inkább csak pillangó és egyéb formájú „védőszemüvegek” díszlettek. A legtöbb táncos egyszerűen csak eltakarta részben az arcát, önmagát jelenítette meg, nem bújt bele semmiféle figura bőrébe. A hangulat a jó zenétől, a büfé szapora forgalmától egyre magasabbra emelkedett.
A bohócot főleg férfiak kérték fel táncolni, de akadtak hölgyek is akik egy-egy keringőre próbát tettek, kipuhatolni, ki lehet az álöltözetben. Első pillantásra úgy tűnt, a bohócnak mindegy a táncpartnere neme. Vezetett, ha lány kérte fel, követett, igazodott, ha fiú.
Más kérdés, hogy a bohóc belülről feszengett, ha hölgyeményt kellett „alakítania”. Éppen ebben a szerepkörben találta az a tangó, ami azt bizonygatta, „Minden asszony életében jön egy pillanat”, amikor ezen évek rábéi macsója, Kiss Jancsi (†) kérte föl táncolni.
Meg kell hagyni nem csak a bőrt rúgta nagy szakértelemmel, kitűnő gömbérzékkel, de kiválóan táncolt is. Duruzsolta a dalt az öltözék mögött sejtett lány fülébe, enyhe „kevert”-szaggal.
A „bohóc” alig bírta türtőztetni magát, hogy hangosan ne nevessen. Aztán Jancsink előbb óvatosan, majd férfias agresszióval bizonyosságot akart szerezni táncosa neméről. Ez azonban nem jött össze, mert a bohóc határozottan eltaszította magától. Ez nőcsábászunkat meglepte, nem számított ilyen reflexszerű és erős „ellenállásra”. Megjuhászodott, pedig néhány légkör már lehetett benne.
*
Éjfél körül a zenekar tust húzott, és a zsűri nevében, valamint a közönségszavazatok értelmében Somi Jóska (†) kihirdette, melyik maskara nyerte a nemes versengésben az első díjat: A bohócot jelölte meg
A bohóc felment a színpadra a zenekar (†) elé, ahol átvette az első díjat, ami egy liter kevert volt, zöld borosüvegben, minden cicoma nélkül, és az öltözékből „jó ismerősöm”, Csillag Endre bújt ki, személyesen.
*
Legutóbbi módosítás: 2023.05.12. @ 13:30 :: Csillag Endre
