Halász Enikő : Kóbor álom

Nyomtatás

A hold leveti éj köpenyét,

lebbenve leolt minden csillagot.

Fényarcát az óceánba mossa,

aludni tér,

néhány fénycsepp még felragyog

és önálló életre kél a hajnal,

csigátlan házat sodor a víz,

pergő homokban kagylóhéj táncol,

lebbenő szirén a távolba hív.

Vérmező borul a hullámzó vízre,

kételyek közt ébred a Nap,

égbe száll rebbenő szárnyán a sirály,

holnap majd újra láthatlak.

Te ott vagy, a messzi távoli éjben,

hol most nélkülem jön fel a fény

és itt van bennem mégis a lényed,

időtlen-időktől, örökké.

Kóbor álom fut fel a parton

lábán pár homokszem pihen,

szél viszi hátán hozzád a vágyam,

ölelj magadhoz szelíden.