Halász Enikő : Híd

 

Talán csak híd vagyok
múlt és jövő között,
pillér a jelenben,
vállamra roskadva pihen az ég,
apró hulló csillagok fölött
csak egy fénylő kereszt a lét.

Talán éppen az,
melyre Krisztus is felfeszült.
Értem is.
És az élet minden pillanatában újraéled
bennem,
reményt terítve rám,
míg a léttelenség birodalmában majd újra fénnyé válok
és itt,
csak ábránd maradok…

Lebbenő álom szárnyán köd,
gyöngyé vált víz
és úgy hullok a mélybe le,
mint megfáradt,
Isten eget tartó szent keze.

Legutóbbi módosítás: 2024.01.24. @ 15:38 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 112 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.