Éjt lehel az ég nevetve,
eső pereg a bádog ereszre,
fészkében gubbaszt egy riadt madár,
csend van, az utcán senki sem jár.
Hold fényében fürdik az álom,
a múló percet már nem találom,
éjfüggöny mögé rekedt a vágy is,
gyöngyből fűzött színes kaláris.
Hajnal sikít a ház ablakán,
a pihe rab a pók fonalán,
fészekből kihull a tojás héja,
napfény illatot őriz a széna.
Hajszál lebben a balta fokán,
kettévágva él ezután,
búza szemekből álom pereg,
Isten süti az új kenyeret.
