Gondolataim sorában evezel.
S azon mélázom vajon milyen utat keresel.
Hallgatva figyelek
Figyelem szavaid érteni akarom miért hogyan tud a sors így bántani valakit .
Érzem magas hegy árnyékában fázol.
Szíved lelked bár mily erős gyászol.
De türelem!
Óvva kérlek várj, forró sivatag meddő porában is ki nő a rózsa .
Bár tudom hogy ólom nehéz léptekkel jár ilyenkor az óra .
Hadd legyek !
Hagyj szitáló monszunná válni.
Engedd hogy én legyek oázist teremtő éltető eső.
Sebzett vagy !
Szándékosan mart sebed sóval hintik a rosszak, övék a ma de te leszel a holnap kegyeltje .
Tudnod kell!
Régóta figyelem lépteid itt az idő hogy szavaidon keresztül a lelkedbe nézhessek találkozni kell ott a vétkessel .
Látom !
Sőt mondhatni érzem bűnhődni fognak irigyeid a rájuk rótt vétkeik súlyának cipelésének gyötrő ártó súlya miatt.
Hiszek neked !
Nem kell hogy mások nyomorúságát te szenved.
Segíts nekem itt van most őszintén tiszta szívvel nyújtom a kezem.
Vallomást teszek !
Nem tudom mit diktál a közelemben a szíved vagy az eszed,engedj közelebb és az életed része leszek .
Döntöttem !
Most amint hazajöttem gondolataim miattad,miattam,érted,értem , neked S nekem valóság legyen mondatokká fontam gondolataim lényem rokkáján ahogyan a szív dobban elég volt két találkozás és pontosan tudtam itthon vagyok de a gondolatom veled ott van.