Ma haragosan suttognak a fák,
és zörgő levelek táncolnak az éjben.
Talán, Te is köztük vagy valahol,
és talán, már fázhatsz is a szélben.
Ma haragosan suttognak a fák,
a múló idő gyümölcsként lóg az ágon.
Arcod egy képről mosolyog csak rám,
remélem bárhol is vagy, látsz most.
Ma haragosan suttognak a fák
és szívemből elosont a béke.
Lehajolnál egy kicsit még hozzám?
Csak ölelj át, úgy hiányzol, kérlek…
És illatodból hálót fon a Minden,
szeretetedből gyönygyöt fűz közé.
Átölellek, karomban a Nincsen
nehéz súllyal húz a föld felé.
