Előzmények
Ollertont, a csendes angol kisváros nyugalmát egy este bűntények özöne zavarja meg. Gyermekrablás, egy szinte halálos kimenetelű gázolás, egy hároméves kislányt kidobnak egy autóból, és találnak egy amnéziás idős férfit fejsérüléssel… Első látásra semmi kapcsolat az esetek közt. A gázolást egy bérelt Ford Fiestával követték el, amelyben drog nyomokat talál a rendőrség. Az autót egy magyar állampolgár, Üllői György bérelte, akiről kiderül, hogy azonos az amnéziás öreggel, és az autóból kidobott kislány nagyapja. A kislány még anyanyelvén sem beszél érthetően… S ő az egyetlen tanú…
Az ártatlanság vélelme
A haladék jó volt arra, hogy Simpson őrvezető megjelenjen a hírrel:
– Sikerült az Interpol budapesti fiókjával felvenni a kapcsolatot. Nagyon szolgálatkészek voltak. Priusza nincs az öregnek. Ám ő is, a kislány is rajta van az eltűnt személyek listáján. Micsoda időzítés! Alig tíz perce kerültek fel! A családjuk kétségbeesetten keresi őket! A budapestiek megígérték, hogy felveszik a kapcsolatot velük. Ezek szerint az öreg a gyermekkel együtt a család tudta nélkül hagyta el Magyarországot! Hogy mik vannak!
– Felügyelő úr! Eleitől fogva vonakodott közölni vele, hogy gyanúsított, és ismertetni vele a jogait. Még mindig van ellenvetése? Adjon egy épkézláb elképzelhető magyarázatot erre az „eltűnésre.” Olyant, ami nem teszi gyanússá! Nem várom el, hogy kitalálja mi történt! Csak egy egyáltalán elképzelhető forgatókönyvet az ártatlanságára! Mi ad alapot az ellenkezéséhez?
– Ügyész úr, az ártatlanság vélelme! Ez az ember egy traumán ment keresztül. A kislány még nagyobbon. Az utolsó amire szükségük van jelenleg az egy hamis vád és egy újabb stressz. A férfi amnéziás. A memóriája visszaszerzéséhez lelki nyugalomra, biztonságérzetre lenne szüksége. Lenne lelke azt a kislányt, akit kidobtak egy autóból, elvesztette családját, majd végre visszakapta a nagyapját, kitépni a karjaiból, s szeme előtt bilincset tenni rá? Tudom! – emelte fel a hangját és a mutatóujját is, hogy nyomatékot adjon a szavának. – Egyelőre csak fenyegetné ezzel, amikor közölné vele a jogait. Ha abból indulunk ki, hogy sáros, van egy csomó indirekt bizonyítékunk, ami ezt alátámassza. Fele is elég lenne letartóztatni. De ha az ártatlanság vélelmét alkalmazzuk, semmi biztos nincs a kezünkben. Túl sok az elvarratlan szál ebben a történetben. Nem szeretnék egy újabb Amhlaidh MacUalraig-ügy főszereplőjévé válni, amelyet majd a rendőrakadémián tanítanak, mint elrettentő hibát – mesélte el néhány szóban az esetet.
– Hogyan jutott eszébe azzal az üggyel kapcsolatba hozni? Nem látok hasonlóságot – ellenkezett az ügyész.
– Az este véletlenül találkoztam és beszéltem Amhlaidh MacUalraiggal. Ő találta meg a gyermekrablók által kitett Richie Murray-t, s társaival, egy motoros klub tagjaival járták végig a környéki erdőket, s segítettek megtalálni a két elrejtett autót. De téved ügyész úr, ha azt hiszi az ő bizonyítvány-magyarázására támaszkodom. Az ügy ellentmondásait nekünk MacIntosh professzor úr tárta fel a rendőrakadémián. Az ügy tárgyalásakor nem elemezték azt, hogy miért volt hírhedten agresszív Amhlaidh MacUalraig. A gyilkosságra tanú nem volt. A vádlott beismerte a tényt, hogy ő ölte meg. Az apa agresszivitása nagyon más megvilágításba helyezi az esetet. Én véletlenül hallottam meg, amint Amhlaidh MacUalraig társait, akik közül nem egy a törvény másik oldalán áll, azzal győzte meg, hogy nem tudják mit jelent a gyermeki rettegés. És nem mindegy, hogy Amhlaidh MacUalraig eltörte a kishúga karját, s a kislány védelmére kelő apját is megölte, vagy az apa törte el a kislány karját, s a húga védelmére támadt az apjára, s ez tragikus véget ért. Igen, elismerem, még mindig az eset befolyása alatt vagyok. Ügyész úr! El tudja képzelni azt a nagyapát – mutatott a kihallgató szoba felé – Kidobni unokáját az autóból és tovább hajtani?
– Sajnos láttam egynéhány fura esetet életemben. Láttam én gyermekgyilkos apát zokogni a bűntudattól a gyermeke holtteste mellett. Elhittem neki, hogy megbánta. De megtette. És láttam a családi erőszak áldozatainak menhelyén térden bocsánatért esedező férfiakat, esküdözve, hogy soha többé. Aztán bilinccsel a csuklójukon. Gyilkosságért. Ismertesse a jogait! Joga van tudni, hogy gyanúsított, és joga van ügyvédhez. Szóljon az ügyvédi kamarának, nevezzenek ki egyet hozzá.
– Mivel a szökés kockázata gyakorlatilag nulla, és kihallgatni úgysem lehet, sürgősebbnek találom a családja megtalálását. Keressenek ők ügyvédet neki! Addig megpróbáljuk felderíteni merre járt, merről jött. Jött egy ötletem! – villanyozódott fel a nyomkövető kutyával az őrs épületébe lépő rendőr látványától. Majd az ügyészre nézve, mintegy feladva az ellenkezést, beleegyezően bólintott, s kezével mutatta neki az ajtót a kihallgató szoba ajtaja felé. Már a kilincsen volt a kezük, amikor megjelent Stanley őrmester.
– A GPS-en talált warsopi címen egy társasház található. Az egyik lakó egy magyar orvos, aki a mansfieldi kórházban dolgozik, de a családja Budapesten él. SMS-ben kaptam meg a nevét. Betűzöm, mert kiejteni nem tudom. Dr. Ai-em-ar-i, zed-esz-ou-dzsi-ou-di-aj (Imre Zsögödi). A szomszédok azt mondták, hogy csapot-papot maga után hagyva rohant haza Magyarországra, mert a kislánya és apósa eltűntek.
– Ezek szerint ő sem tudta, hogy az öreg a kislánnyal az Egyesült Királyságba utazott – vonta le a következtetést az ügyész.
Amint beléptek, az öreg arca felragyogott.
– Tudom, ki vagyok! – adott egy puszit a kislány buksijára. – A nevem Üllői György… ööö… Elnézést. György Üllői. Mi magyarok kissé fordított emberek vagyunk az angol anyanyelvűek szemében. Az „első név” (first name = személynév) nálunk az utolsó. Hol találták meg az unokámat? Isten áldja meg önöket!
– Ahol kidobták az autóból – akarta mondani az ügyész, de a felügyelő megelőzte.
– Miért jöttek az Egyesült Királyságba?
– Aaaa… Vejemhez igyekeztünk… Warsopban lakik… – vált gondterheltté Üllői György hangja. – Minden zavaros… Londonban leszálltunk a repülőtéren… Telefonom nem volt… – Láthatóan erőltette az emlékezést, de sikertelenül.
– S erről a szándékáról miért nem tudott se a veje, se a családja? Otthon az eltűnt személyek listáján vannak mindketten, a veje meg hazautazott a hír hallatán.
– Nem tudom…. Nem emlékszem… Úristen, milyen kalamajkát okoztam…
– Mondja el, mire emlékszik, mióta Londonban leszállt a repülőtéren.
– Autót béreltem… – vált zavarttá az arckifejezése. – Egy körforgalom után a GPS jelezte, hogy újra tervez… Igen, erre emlékszem… Nem nagy kerülő, így továbbhajtottam. Ollertont elhagytam, de annyira kellett mennem pisilni, hogy megálltam az erdő szélén, s bementem a fák közé megkönnyebbülni… S itt elszakad a film… Ja, igen Dórika aludt, megnéztem, mielőtt kiszálltam… A következő amire emlékszem, hogy bolyongok egy ismeretlen erdőben, majd odaértem egy építkezéshez. Szédültem… Itt megint ködös minden. Aztán egy férfi segített ki egy gödör mélyéből. Mindenem fájt, a fejem is vérzett. S még arra sem emlékeztem, hogy ki vagyok.
– Nem emlékszik, a feje hogyan sérült meg?
– Nem. Gondolom, amikor a gödörbe estem…
– Ezek szerint nem emlékszik, hogy eljutott-e Edwinstowe-ig?
– Nem tudom… Nem emlékszem… Miért?
– Vett fel az úton valakit?
– Nem szoktam megállni autóstopposoknak. Miért?
– Mr. Ulloi, egy nagy kalamajkába keveredett. Mi is szeretnénk tudni, hogyan – vette át a szót az ügyész. – Az autóból, amit ön bérelt, kidobták az unokáját, később elütöttek vele egy embert, aki szinte meghalt. Az autót megtaláltuk a Sherwoodi Nagy tölgyerdőben, de drog nyomát is benne. Nem vádlott, de mivel az autóhoz egyelőre más személyt nem tudunk kötni, az első számú gyanúsított. Joga van hallgatni. Bármit mond, az ön ellen felhasználható. Joga van ügyvédhez, és joga van telefonálni. Akar egy hivatalból kinevezett ügyvédet, vagy a családja meg tud fizetni egyet?
– Azt hiszem – válaszolta bizonytalanul. – Mármint a vejem keres egyet.
– S szükségem lenne az ingére. Gondolom, már alig várja, hogy tiszta inget vegyen fel, s a csomagjában akad tiszta. – szólt közbe a felügyelő.
A férfi beleegyezően bólintott. A szolgálatos tiszt nyitott be.
– Felügyelő úr, egy magyarországi számról egy erősen ideges fiatal női hang jelentkezett. Bemutatkozott, de fura neve van, nem bírtam megjegyezni. A jelzőket nem sajnálja, szövege messzemenően kimeríti a büntetőtörvénykönyv hivatalos közeg sértegetése törvénycikkelyének feltételeit. Jobb, ha ön beszél vele. Azt hiszem, az öreg lánya. A felügyelő kiment, s átvette a telefonkagylót. Bemutatkozott. Robert Dean magasabb rangja nem akadályozta meg a telefonálót, hogy tovább folytassa az angol rendőrök elmeállapotáról tartott értekezését, majd édesapját ért vádak képtelenségét fejtegette. Amikor az ártatlanság vélelméről kezdett előadást tartani, a felügyelő közbeszólt.
– Kedves hölgyem, elhiszem, hogy aggódik édesapjáért és kislányáért. Ha az ártatlanság vélelmét nem alkalmaztam volna, az édesapja csuklóján már ott virítana a kulcsra járó karperec. Azzal az autóval, amelyet édesapja bérelt, bizonyítottan okoztak egy halálos kimenetelű balesetet, és drogot szállítottak. Ugyanakkor abból az autóból dobták az utcára az ön kislányát. Nos, ez az, amit valahogy nem tudok elhinni édesapjáról. Nem hiszem, hogy ő dobta ki. Ám nekem kötelességem a kételyemet fenntartani, amíg megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot nem találok akár pro, akár kontra. Úgyhogy nyomatékosan kérem, hagyjon fel a sértegetéssel, mert a hivatalos közeg megsértéséért az Egyesült Királyságban börtön jár. Inkább segítsen nekünk, és mondja el, mit tud arról, hogy édesapja és kislánya miként került ide. Hátha ezen információk segítenek nekünk, hogy helyes úton nyomozzunk, és derítsük ki mi is történt valójában. Édesapja amnéziás. Egy adott pillanatban arra sem emlékezett, hogy kicsoda. Az emlékezete csak kezd visszatérni. Ködösen. Most már tudja kicsoda, és az unokáját is felismeri.
– Engem épp most műtöttek. Édesanyám velem volt az intenzív terápián. Telefonja le volt zárva. Az utolsó hír édesapámtól egy üzenet volt, hogy megy az orvoshoz. Előjegyzése volt az urológián. A szándékáról még a műtét előtt tudtam. Aztán csönd lett. Nem válaszolt többé a telefonra. A telefon kicsengett, a robot jelezte, hogy a hívott személy nem válaszol. Kezdtünk idegeskedni, ezért édesanyám hazaszaladt. Édesapám telefonját a töltőben találta. Az autójuk a ház előtt. Ők sehol. Felhívta a férjemet, nem tudott semmiről. Ügyeletes volt azelőtt való nap, telefonján talált egy nem fogadott hívást édesapámtól. Megpróbálta visszahívni, de a robot válaszolt neki is. Egyik szomszéd látta utoljára édesapámat, elmondta neki, hogy az orvoshoz készülnek, kettesben a kislányunkkal. Édesanyám felhívta az urológust. A férjemnek kollégája volt az egyetemen. A diagnózis ijesztő volt. Sürgős, habár nem azonnali műtétre van szüksége. Akkor édesanyám nagyon megijedt, s valahogy kieszközölte, hogy tegyék fel őket az eltűnt személyek listájára, habár nem telt el 48 óra. Édesapám egészségi állapotával és a kislányunkkal érvelt. Még egy fél óra sem telt el, s telefonáltak, hogy Ollertonban vannak a rendőrségen, s önök édesapám priusza iránt érdeklődnek, drogokról… Férjem, amint meghallotta, hogy a kislányunk eltűnt, azonnal repülőre ült. Pillanatnyilag egy London-Budapest járaton utazik haza.
– Asszonyom, próbáljon megnyugodni. Kislánya egy alapos ijedtséget és egy kis horzsolást leszámítva jól van és biztonságban, a nagyapja ölében. Édesapja fejét egy ütés érte, amnéziás, eleshetett, és beverte a fejét, agyrázkódást kapott. Amint az előbb említettem, amnéziás, ezért segíteni nem tud. Ügyvédre van szüksége, mert az ügy nagyon zavaros, s elég egy rossz megfogalmazás, és problémái lehetnek. Még akkor is, ha utólag bebizonyosodik ártatlansága, megjárhatja a kálváriát. Köszönöm az információkat, hasznunkra volt. Még tartjuk a kapcsolatot. Férje Robert Dean felügyelőt keresse. Önnek pedig mielőbbi felépülést! Hívom az édesapját, beszéljen vele.
„A műtét sürgős, felesége a lányával az intenzív terápián, a gyermeket nincs, akire hagynia, de a gyermek apja ott van Angliában. Hirtelen elhatározás, last minute repülőjegy, kapkodás, hogy elérjék, „majd a reptérről telefonálok”, s a töltőben felejtett telefon… S mivel nem ért célba, kitört a pánik a családban… Ez sok mindent megmagyarázna, csak azt nem, ami itt történt Ollertonban…” – morfondírozott magában, miután letette a telefonkagylót. De vajon így volt-e?
Miután átadta Üllői György ingét a nyomkövetőknek, és utasításokkal látta el őket, mit és hogyan keressenek, eszébe jutott Richie. Úristen, ebben az ügyben semmit nem haladt előre, s a barátja kisfiáról van szó… Mit mondjon Harrynak? „Tudod, annyi dolgom volt, hogy a ti ügyetekkel nem volt időm foglalkozni?” Miközben azon gondolkodott, mit is mondjon neki, három stratégiát is elvetve, a telefonja felcsörgött a kezében. Harry Murray! Jajjj…
– Hogy van Richie?
– Rémesen… Magunk közé vettük este, ott sem engedte el a kezünket. Kapaszkodott belénk. Forgolódott, fel-felriadt, rémálmai voltak… Csak hajnalban aludt el. A gyermekpszichológus úton van. Ugye felszívódtak?
– Fel… – mesélte el, ami keveset sikerült felderíteni. – S ne feledd, a tettes feltehetően egy ismerős, hiszen ismeri a magánszámodat.
– Édesanyámnak eltűnt a telefonja egy jótékonysági partyn. Ezek szerint pont ezért lopták el. A résztvevők közt kell keresni a tettest, vagy a banda egyik tagját. Sajnos rengetegen voltak, és nem csak meghívóval lehetett oda bejutni. Sok felvétel készült ott, a „hivatalosakat” a rendelkezésetekre bocsájtják, már intézkedtem. De hát tű a szénakazalban. Átküldök egy listát, minden bankjegyköteg első példányának a sorszámát leírtam. Hátha fel tudjátok használni.
– Ez nagy segítség. Köszönöm.
Megkönnyebbülten bontotta a vonalat. Nem kellett magyarázkodnia. Bár… Harry nem hülye. Ha magától nem számolt be eredményről, az beszédes. Semmi eredmény még. Feszült várakozással telt el a következő óra. Csak az ügyész sokatmondó pillantását kellett elszenvednie: ugye megmondtam, hogy közölni kell vele a jogait! Mi lett volna abból, ha a családjától értesül, hogy gyanúsított? Az utolsó órák információözöne kimerítette. Tulajdonképpen végig kellene olvasnia a befutott információ-mozaikokat. Neki kellene állnia a jelentése megszerkesztésének. Végig kellene gondolnia az eseményeket, ki kellene dolgoznia egy stratégiát, főleg Richie elrablása ügyében, prioritásokat felállítania…
