Az úton virrasztó idegenek,
mosolyukon a megkérgült idő,
egy szelíd senki felé intenek,
vérükben lágy filléres gondűző.
Foszlott remények szárnyatlan sora,
arcukon sűrűsödik a sötét,
íriszükön a csilló múlt bokra,
farkasvakságuk terjed szerteszét.
Újságpapírba csomagolt élet,
amelyből kikoptak a nagy betűk,
minden reggel megkezdett ígéret,
de estére a mellényzsebe szűk.
Tűzforró jégcsapokról álmodók,
övék a lyuggatott csalfa plafon,
otthonukban hálót nem sző a pók,
helyet még szorítanak a padon.
(kép forrása: pinterest.com)
Legutóbbi módosítás: 2024.11.23. @ 14:56 :: Serfőző Attila
