Mint ráér?, idejét
múlató tolvaj,
lopództam a m?terembe,
eszembe’ semmi
zsákmányszerzési cél,
vonzott a fény,
mi óüveg tet?n áradt,
s tán fáradt is voltam
annyi futástól
árnyaim el?l.
A terembe,
mint mondtam,
zúdult sok kék sugár.
(De furcsa! Sárgának indul,
torzul és törik
páracseppeken
bomlik, botlik,
iramlik hétfelé
és ide kéken érkezik!)
Én, a rókalépt?,
de orzó szándéktól
nem vezérelt,
néztem, ahogy a lány
a fényben térdelt
és arcát fába,
géppel csiszolt
padlóvirágok közé
rejtette el.
Kék fény. Azúr.
Áldás, vagy büntetés?
Láthatón, láthatatlanul
sok mázsa súly
személyre szólón
kiosztott.
Csak álltam.
Szégyelltem, hogy kitaláltam:
Kifosztott léleknek
szabott penitenciát
szeretettel,
fentr?l, egy ismeretlen.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.01. @ 02:18 :: Balog Gábor -csataloo
