és írásbeliség
történetét ?rz?k
kiterítve háton,
és hason, éppen
ahogy esik.
De úgy ám,
hogy némelyik
szögletes gerince
roppan, ahogyan
homorít,
csúnyán deformálva
a drága testet.
Te is azt kerested,
hogy mit tehetsz hozzá
a tanokhoz,
de most csak dolgozz,
építs hegyet könyvekb?l,
hátha megkönnyebbül
a lelked, ha kifejted
a magját!
Jaj hát,
minek mindent
a szellem javára?
Mára elég volt,
már nem lohol,
el?led tudomány,
vannak holnapok,
és t?lük egyenként
megkapod
amit akarsz,
csak menj végre,
takarj,
fuss,
még ott bent honol
a szerelem,
de mindjárt oldódni
kezd a s?r? szereken,
és nem tapad meg
ma sem a paplanodon!