barnaleslie : Haj jaj

Nyomtatás

Az oroszlán megunta sörényét,
üstökén a fenséges kazlat;
és különben is: agyára ment már
a dagályos királyi maszlag.

Méla ejt?zését hátrahagyva,
pénztárcáját magához vette,
s a hatos villamos megállóját
sürg?sen megközelítette.

A Szahara téri megállónál
(a hatos vonal ennyit b?vült)
türelmetlen várakozásában
pestiesen néhányat b?dült.

S amint a villamos lefékezett,
könnyedén felszökkent a nagyvad,
lendületével zavarát keltve
egy leszálló madárcsapatnak.

Egy csúszómászó alattvalója
rögvest hellyel kínálta ?t,
ám egy bolha gyorsabban fölpattant:
froclizva a mérges sziszeg?t.

Tehát az oroszlán, ül?helyén,
melyen ugyan nem fért, csak félig,
viszonylag kényelmesen utazott
egész a Blaha Lujza térig.

Onnantól gyalog folytatta útját
a Nagykörúton bandukolva,
hízelked? városi rokonok
nyávogó hadába botolva.

Egy szokványos gyalogátkel?nél
arcára fészkelt a döbbenet,
amint az úttesten kiterülve
egy eltiport zebrát észrevett.

Elh?lve nézte, hogy a sok gyalog
mily közönnyel sétál a testen:
nem hitte volna, hogy a zebrának
ily mostoha sorsa van Pesten.

Elszomorodva lépkedett tova,
mire végre elérte célját:
egy hajtalankodó üzemegység
portáljának csillám acélját.

A kirakat üvegpalástján
a benti ténykedés ékei:
frizurában megreformált népek
legjobban sikerült képei.

Nézi az oroszlán, nézi, nézi,
kíváncsi szemét merengeti,
s azon t?n?dik: divatot vált-e
új sérójától Serengeti…?!

Ám mélájából kizökkenti ?t
az ajtón kilép? birkapár,
punkosra gyalultatták a bongyort,
a dauert egyik se bírta már.

E vakmer? váltásból merítve,
er?t vesz magán az oroszlán,
s a metamorfózis hátszelével
az üzlethelyiségbe poroszkál.

A fodrász hajbókja földig ér?,
ebben feltétlen verhetetlen,
hiszen a bóknak ezt a válfaját
?k gyakorolják ernyedetlen.

A nemes kuncsaftot nem váratja,
legjobb székébe készteti,
s biztosítja, hogy óhaja szerint:
ó-haját apróra szétnyesi.

Hátul stuccolva, fölül rövidre
kéri az el?kel? vendég,
s, hogy ne kuszálja Szahara szele,
kér rá egy nagy tubusnyi kencét.

Hajnyíró bürrög, csattog az olló,
a mester b? terményt takarít,
s, hogy a nagyját mielébb arassa,
gépével nagyokat kanyarít.

Fölös sörény rakódik a porba,
oroszlánrész már az aljzaton,
e perct?l csak finomít a maestro:
zsengéket kurtít a hajzaton.

Lassan-lassan kialakulóban
a készül? kompozíció,
s a tükörnek fancsali foncsora
jelzi, hogy ez nem csak fikció.

A növekv? fenéknyomástól -é,
vagy a tükört?l megvezetve,
morgolódni kezdett az oroszlán,
csupasz fejb?rig megnyesetve.

Szemöldje bogoncát összerántva,
nemtetsz? bömbölést hallatott,
kirázva fodrásza alkarjából
ollót, s a kurtító hajlamot.

S amint b?szen nézegette magát,
fújtatva, hörögve-morogva,
furcsa mód, a bátorkodó virtust
borbélya inába sorozta.

Frizuja s az elképzelés között
tehet?s átfedés vélhet?,
csakhogy az alkotó érlökése
ett?l még cseppet sem mérhet?.

Enyhe szaharai akcentussal
– a dominanciát jelezve -,
a hajszobrász életpályájának
végét a közelbe helyezte.

Aztán kissé enyhültebben szólott:
Ã?? e jöv?kép semmissé válhat,
ha rögvest rehabilitálja
szecskává aprított boglyámat!Ã??

A fodrász csak áll, s pityerg? ajka
halomba rakja a hüpp -öket:
Ã?? hát kérem – rebegi elhalón –
ezt visszarakni már nem lehet.

Nincs oly borbély, ki ily nyesedékb?l
épkézláb frizurát bel?jön,
sajnálom, de végig kell várja, hogy
sörénye belülr?l kin?jön.Ã??

Ã??Belülr?l -morzsol a szón a nagyvad-,
jó!Ã??S, hogy máskor el ne véthesse,
hajszobrászát hamm bekapja, s kérve
kéri: Ã?? maga bentr?l késztesse!Ã??