Elnémult szerelmünk a várakozás
szent hevében, s megérte?
Megérte tudni azt, hogy nem is
vagyok Egyetlened ebben
a létben, a túléléses keresésben,
ahol inni jó s feledtet?,
hol nem számít mennyire mély a
lejt?, mennyire nyílik ki
a medd? és sivár, hármasban is jó
cirmos égi erny?, ahol a
zöld – lombú szerelem lecsúszott
a kocsmába és sarki boltba,
gyakran betér?, valaha édes és
egyetlen volt, ma is áldott,
ám elengedett és Maghercegn?t
már sosem ?rz? tenyér és
másnak szóló, zsarnok,
lejt? – szeret?
hevére.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: dr Kocsi Katalin
