ELMENT HAJÓVAL
Ma ivós napom lesz,
éjjel tükörbe néztem.
Elkeserített, mert igazat mondott,
és elfogadtam az igazát.
Foncsoros üveg lelkembe gázolt,
bántani nem akart – tette dolgát,
amúgy meg – lélektelen.
Magával vitte a holdas éj
minden szerelmemet.
A hajnal felkeltett korán.
A lány, kir?l álmaim építettem,
felébredt, máshol, másnál,
eszébe nem jutottam,
és jobb is így.
Hajóra ül reggelente,
és átmegy a vízen,
nem jön vissza délben,
és este sem, csak úszik át
hajnalom ködében
egy másik partra,
tarka, virágos ruhában,
tiszta szívvel.
Nem néz vissza sosem.
Nem integet.
A holdas éj bizony megrabolt.
Hitem megfogyott,
és nem várok
semmi visszatérést.
Csak egy ölelés
hiányzik nagyon.
-csataloo-
BGJ.2007.07.18.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.04. @ 04:19 :: Balog Gábor -csataloo