Kovács Lilla Katalin : A megoldás

Évek óta gyanítom… *

Az  IGU 939–es utasszállító kapitánya elégedetten dőlt hátra a felszállás után.

– Talán megihatnánk egy kávét, kérem, hívja be a Főorvos urat is! – szólt a Navigátorhoz.

A kávé forró volt és finom, a felszállás előtti feszültség lassan oldódni kezdett mindhármukban.

– Hogy vannak a betegei Főorvos? – kérdezte a Kapitány.

– Minden rendben van velük, felszállás előtt kaptak egy kis nyugtatót, nem lesz gond.

– Nem értem – szólt a fiatal Navigátor –, láttam a betegeket, olyanok, mint bármelyikünk, ha szembejönnének velem az utcán, nem gondolnám őket veszélyesnek.

– Pontosan ezért olyan félelmetes ez a mentális betegség, mert láthatatlan. Mire észrevesszük, hogy baj van, a betegség folyamatát már nem lehet megállítani. Évezredek óta kísérleteznek az orvosaink, de sajnos még ma is csak egyetlen megoldást ismerünk. Civilizációnk és az egészséges emberek védelmében tökéletesen izolálnunk kell a betegeket. – bólogatott szomorúan a Főorvos.

– De mi lesz ott velük, azon a világtól elzárt helyen, hogyan élnek egymás között?

– Sajnos nagyon szomorúak a tapasztalataink. A betegség miatt életvitelük az egészséges ember számára elképzelhetetlen. Agresszívek, mindenkit eltaposva igyekeznek érvényesíteni akaratukat, képtelenné válnak arra, hogy összefogjanak. Lopnak, csalnak, megölik egymást, sőt – horribile dictu – még háborúkat is kirobbantanak, melyek során tömegesen pusztulnak el. Bár értelmi képességeiket nem változtatja meg a kór, esztelen módon élnek. Kiírtanak állatfajokat, kivágják az erdőket, bemocskolják a vizeket, a levegőt. Ilyen tettekre csak őrültek képesek. Higgye el fiatal barátom, mindent próbálunk megtenni, hogy könnyebbé tegyük életüket, de önpusztításukat nem tudjuk megakadályozni. El kell zárnunk őket, hogy megvédhessük tőlük világunkat.

– Mi lesz, ha kiszabadulnak? – kérdezte aggódva a Navigátor.

– Megpróbálták a szökést már többször is, de nem boldogulnak. Mindössze a bolygó Holdját sikerült elérniük. Ne aggódjon, soha nem jutnak ki naprendszerükből!

– Hova teszi le a gépet Kapitány? – kérdezte a Főorvos érdeklődve.

– Stonehenge a legrégebbi és legjobban bevált leszállópályánk, ott fogunk megint leszállni.

Ebben a pillanatban a Kapitány megnyomott egy gombot, kattanó hang hallatszott s az IGU  939–es számú gép, fedélzetén harmincnégyezer beteggel, megkezdte a leszállást az Intergalaktikus Unió Föld nevű elmegyógyintézetén.

Legutóbbi módosítás: 2008.11.15. @ 07:59 :: Kovács Lilla Katalin
Szerző Kovács Lilla Katalin 52 Írás
"Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál."