S a nap átködlött vörösl?n
a pirkadt ?szi égb?l,
nyirkos gomolyködben,
felh?k r?t ingében,
erd?k koronáján,
déren,
fagyon átt?n? t?znyaláb.
Rászóltam:
merülj aranyba, s merült;
vakított is, de hidegen ült.
Hiába emelte jégfénye pompáját,
nem hódította meg ?szünk dérvirágát:
ragyogása elcsúszott villanva, vakítón,
szemfájdító tükröt tartó
kristályszirmain.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.19. @ 23:30 :: Pallagi József