Fischer Krisztina : Áramlat

 

Nyílik a tudat végtelen határa,

bizsergés a tarkón, izgatott reszketés.

Átfutja testem a vándor lélegzet,

kábító hulláma fájdalmam formálja.

Gy?rött vitorlámba er?t ránt az ?r,

oldott görcsök avarágya elborít,

magányom betölt? fehér ragyogás,

könnyed sírással a mélybe merül.

Nyílik a tenyér, az ujjakban lüktetés,

hangtalan üzenet susog az ajkamon,

átmossa szívem, visszazárja tenyerem,

Felnyitja belül, ragyogó lényegem.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.17. @ 14:38 :: Adminguru
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)