Magamnak vagyok,
tépetten, meg nem értve,
kiterülve vacog bennem a lét.
Én változom talán,
és nem a táj, sem a tél,
de benne, minden porcikám fél.
De tán nem csal meg a t?z,
azt suttogja, csak odaát van tavasz,
s bár messze ?z, igazabb vizekre
nyit távoli kapukat.
A filmem pereg, benne sínpárok között
hiteget a végtelen,
Talán én változom….,
de lehet, csak elbántál velem.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.28. @ 22:04 :: Fischer Krisztina