A kötet bemutatója 2008. december 11.-én 17 órakor lesz, a Kaffka Margit Fiókkönyvtárban Miskolcon (Park u. 8.)
A szerz?, Kühne Katalin Szegeden született 1947. június 18-án, de pár hónapos kora óta Miskolcon él. Könyvtáros, akit gyermekkorától érdekel az irodalom, a m?vészetek, a természet és mindaz, ami az emberrel kapcsolatos. „Turista családból származom, nagyapám és testvére alapították a Bükkegyletet 1894-ben, egész családom járta a Bükköt egészen id?s koráig minden vasárnap” – írta nekem. Egyik-másik írását olvasva ezt le sem tagadhatná. Édesapja – akir?l megható
szeretettel és elismeréssel ír – történelem-földrajz szakos tanár volt, n?vére is könyvtáros. „Úgy neveltek bennünket, hogy az értékeket ?rizzük és továbbítsuk. Ezt tettem eddigi munkám során, és a magánéletemben is. Szerencsém volt, mert olyan szellemi légkörben élhettem, ami arra inspirált, hogy leírjam gondolataimat, emlékeimet” – írta önéletrajzában. Eddig írt m?vei ezt pontosan tükrözik. Korábban két kötete jelent meg, Családi album (Fels?magyarország Kiadó, 2007) és Jel a sziklán (Irodalmi Rádió, 2007) címmel. Írásait, prózákat és verseket az Irodalmi Rádió és a Másképplátók honlapján, a Kláris újságban, nyomtatott füzetekben, CD-n, több antológiában olvashatjuk. Szívesen fotózik és rajzol, amint ezt e kötete is tükrözi.
Utószó a könyvhöz
Legújabb könyvének címe – Id?síkok – a kötet lényegét ragadja meg. Barangol a gyermekkor, s?t régmúlt és a jelen között id?ben és térben. Kühne Katalinnak jól érzékelhet? véleménye van a haza és a világ történéseir?l egyaránt. Néhány írása esszé-jelleg? – a hit, a mosoly, a barátság és más alapvet? fontosságú témáról szólóak -, írásai gondolkodásra késztet?k. A szerz? erkölcsi alapállása egyértelm?, de nem zár ki másokat világából. Természet- és m?vészetszeretet jellemzi és fogja át gondolkodását, így írásait is, melyekben igen nagy hangsúlyt kap a család, a haza, a pozitív érzelmek.
Írásait olvasva mintha vele barangolnánk Erdélyben, az Alföldön és messzi idegen tájakon; az ? szemével látnánk az elsüllyesztett falu maradványait, a megroggyant tanyákat; vagy éppen kiváló, neves m?vészeink, írók, költ?k elevenednek meg a lapokon. Szinte megérinthetjük szüleit, rokonait; mai családtagjait.
„Benne vagyok én is minden írásomban, de els?sorban az el?deim, a környezetemben él?k, a természet világa van bennük – és úgy, ahogyan engem megérintettek” – olvashatjuk Csillogó vízgy?r?k cím? írásában, amivel tökéletesen egyet is érthetünk.
A szerz? hitvallása mi is lehetne más, minthogy „A világon mindenütt legyen béke, a nincstelenek, a hajléktalanok, a nyomorultak is élhessenek emberhez méltó életet, ne legyen háború, legyen meg mindennapi kenyerünk, tet? a fejünk felett, gyermekeink szülessenek, ne haljanak ki a népek, a ’sivatagokban’ is találjanak kutakat, életteret minden él?lénynek…”?! (Babba Mária)
Stílusa kiforrott; lírai szépség?, ihletett sorai költ?i létét is tükrözik saját írói-m?vészi, színes világával.
Budapest, 2008. október
dr. Györgypál Katalin
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva
