Napok teltek, majd évek,
szorgosan dolgoztunk,
tenyerünkbe árkot vájt a lapát,
s a fájdalom egyre nőtt,
mi csak gürcöltünk tovább.
Gonddal építettük a falat,
alapja sértés és düh, jó kemény,
köve bánat,
félreértett gondolat,
keserű szavak,
tornya csupa hamis elvárás,
hegyes akár a tőr,
szép lett a börtönünk, igaz, kedvesem?
Összezárt minket,
hegedűszó helyett koncertet
acsargó fogsorunk teremt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Fecske Panna