Az Aranylámpa búcsút int,
nyugodni készül messzi kint
a túlsó tengeren;
nyugodni készül messzi kint
a túlsó tengeren;
Az Aranylámpa búcsút int,
nyugodni készül messzi kint
a túlsó tengeren;
Ezüstös Húga felragyog,
átölelik a csillagok
kacagva, kedvesen.
Leszáll az este csendesen,
nem moccan erre semmi sem,
narancs parázs pattan;
s lomha-tétova tűz felett
szállnak a szikragyermekek
vidám-szakadatlan.
Bálba készül a Délceg Éj,
öltönye bársony, tintamély,
mit szép szerelme szőtt;
s kósza gyertyák közt vigyázva
finoman forogva járja
a Holdfény-keringőt.
Közelít a hűvös Hajnal,
kimerülten, kócos hajjal
mennek együtt haza;
a Fény egy altatót dalolt,
békén alszik immár a Hold,
s társa, az Éjszaka.
