Gáspár emléke
Bella huszonkét éves korában vesztette el férjét és maradt egyedül három gyermekével, Gabriellával, Gáborral és Gáspárral. A gyerekek nagyon kicsik voltak, a legid?sebb 4 éves, a középs? 2,5 éves, és Gáspár, a legkisebb alig pár hónapos volt ekkor.
Bella tanárn? volt, keményen dolgoznia kellett ahhoz, hogy eltarthassa családját. Ennek nagy ára volt, a gyerekek a nagyszül?khöz kerültek. Bella megkeményítette szívét, és harcolt, küzdött a fennmaradásért. A nagyszül?k segítségével felnövekedtek a gyerekek, de édesanyjuk szeretetében nem részesülhettek. Nehéz volt a kiskamaszok élete, apró kis gondjaikkal nem fordulhattak Bellához, aki távol élt t?lük. Ha betegek voltak, nem ? ápolta ?ket, nem ? virrasztott ágyuk mellett. Mosolyt, ölelést sem t?le kaptak. Ritkán találkoztak, de ekkor sem volt felh?tlen a kapcsolatuk. Az édesanya hajszolt életében nem maradt hely a gyermekei számára, ?k már végképp a nagyszül?khöz tartoztak. Idegenné, megközelíthetetlenné vált Bella, pedig neki is hiányoztak a gyerekek. Az évek során annyira eltávolodtak egymástól, hogy amikor feln?tt korukban próbálták az elveszett gyermekkorukat megtalálni, édesanyjuk kérgessé vált szíve már nem engedte ezt.
Gabriella a két kisebb fiúval úgy bánt, mintha ? lenne az édesanyjuk, de az igazit nem helyettesíthette, hiszen ? is csak gyerek volt. Gábor mindig kikövetelte magának az élett?l azt, ami szerinte ?t megilleti. Nem tett szinte semmit az elismerésért, a sikerért, nem igazán dolgozott meg érte, azt könnyen kapta. Gáspárnak viszont egész élete során küzdenie kellett, semmit sem kapott ingyen. Gabriella annyira megcsömörlött a szeretet nélküli élett?l, és fiatalon, amikor lehet?sége nyílt erre, elhagyta az országot. ? is távol élt, pedig Gáspár nagyon köt?dött hozzá. Így Gáspár, amikor nagyszülei is elhunytak, már teljesen magára maradt. ?t viselte meg leginkább az, hogy édesanyjával nem tudott szót érteni, t?le igazi szeretetet kapni.
Bella annyira elfásult, annyira hozzászokott az egyedülléthez, csak magával tör?dött, hogy nem érezte, mit él át Gáspár. Bella oktatta, nevelte mások gyerekeit, kit?n? pedagógusnak tartották ?t tanítványai, de a saját gyerekei nevelésében teljes kudarcot vallott. Lánya elmenekült, a távolban is sérült maradt, középs? fiával volt ugyan egy felszínesnek mondható jó kaplcsolata, amely leginkább abban nyilvánult meg, hogy a másik két gyereke el?tt folyton csak ?t dicsérte, magasztalta. Ez nekik nagyon fájt, mert ?k is értékes, sikeres emberek lettek, de annak, akinek az elismerésére legjobban vágytak, sohasem értékelte ?ket. Bella olyan lett számukra, mintha egy távoli bolygón élt volna. Látszólag a gyerekek szerették egymást, de a felszín alatt sajnos mélységes ?r tátongott köztük. Gabriella és Gáspár a nagy távolság miatt nem tudtak mindig egymással érintkezni, Gábor és Gáspár között pedig – hiába éltek egy városban -, az érzelmek intenzitásának különböz? volta miatt nem jött létre közelebbi kapcsolat. Gábor is csak önmagát szerette, mint Bella, ezért fel sem fogta, hogy mennyire idegenként bánik Gáspárral. Nem ismerte, nem is ismerhette Gáspárt, hiszen nem is vette a fáradságot, hogy beszélgessen vele, hogy több id?t töltsön öccsével. Ez Gáspárt nagyon megviselte. Hiába, akit így neveltek, akit nem igazán szerettek, vagy elmenekül, vagy önmagát tartja csak méltó társnak, vagy belerokkan a szeretethiányba, és úgy él, mint Gáspár. ? ugyan megtalálta mélyen érz?, áldozatkész felesége és aranyos, szeret? gyermeke mellett azt a családi életet, amire mindig is vágyott – de édesanyja szeretetének hiánya egész életére hatással volt, ezt sohasem tudta kiheverni -, ?k sem tudták itt tartani. Hatalmas egy édesanya szeretete, ha van, de a hiánya is ugyanolyan er?s lehet, és az rombol, pusztít. Nemcsak egy embert tesz tönkre, hanem egy egész családot. Az anyatejjel, ölelésekkel az édesanya egész lényét átplántálja gyermeke szívébe. Ha ezt nem kapja meg a gyermek, nagyon egyedül érzi magát akkor is, ha szeret? családja lesz. Az árvák mind megkeseredettek, szerencsétlen sorsúak, mert hiányzik a példa, amit követhetnének, hiányzik a mindent könnyebbé, elviselhet?bbé tev? nagy érzés, a szeretet. A nevel?szül?k bárhogyan is próbálják a szül?ket pótolni, az nem lehetséges. A kismajmok is ölelésre vágynak, hát még az embergyermek. Egészségesen csak úgy tud feln?ni valaki, ha ezt megkapja. Kócbabával nem lehet helyettesíteni az anyai simogatást, becézgetést. Hiába a feleség, a gyermek ölel? karja, biztató tekintete, szeretete, az anya legf?bb adományát ha nem kapja meg valaki, attól olyan árvának érzi magát, mintha a sivatagban keresné a kutat, egész életében szomjazik. Gáspár több mint húsz éve elment közülünk, hiánya ma is pótolhatatlan.
2008. december 24.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.30. @ 14:13 :: Kühne Katalin