Már ismerjük a tettest, de a nagy rejtély még hátravan. Miért olvassuk el Agatha Christie könyveit másodszor, harmadszor, és még többször?
Már ismerjük a tettest, de a nagy rejtély még hátravan. Miért olvassuk el Agatha Christie könyveit másodszor, harmadszor, és még többször? Na, ehhez kellenek a kis szürke Poirot-agysejtek, vagy Miss Marple legendás józansága! Miért gy?jtjük, ízlelgetjük, ajánljuk, szeretjük ?ket, nézzük filmen, vadászunk még nem olvasott darabokra? Erre a rajongásra nem elég ok az éles logikával, kit?n? arányérzékkel, nagy rafinériával összeállított történet. Kellenek hozzá a pompás karakterek, és egy múltba vesz?, nyugalmas életmód, a vidéki Anglia vágykelt? leírása. És persze még valami, ami a szerz? egyik legnagyobb erénye: humor! Az a finom, szinte tettenérhetetlen, viktoriánus szemérmességgel megbolondított irónia.
Mindezek emelik a nemrég megjelent két önéletrajzi kötetet is páratlan olvasmányélménnyé.
Agatha Christie Életem és az Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában.
Forrás: N?k lapja, Libra
Agatha Mary Clarissa Miller – akit a világ minden pontján Agatha Christie néven ismernek – 1890. szeptember 15-én született a délnyugat-angliai Torquay-ban, Devonshire grófság egy tengerparti városkájában, az amerikai Frederick Alvah Miller és az angol Clarissa Margaret Boehmer harmadik gyermekeként. N?vére (Margaret Frary Miller) tizenegy, míg bátyja (Louis Montant Miller) tíz évvel volt id?sebb nála.
Mivel ekkora korkülönbség volt testvérei és közte, akik egyébként bentlakásos iskolában tanultak, Agatha tulajdonképpen egykeként n?tt fel. A kor szokásainak megfelel?en otthon nevelkedett. A tanulás mellett rengeteget olvasott. Korai irodalmi élményei közé tartoztak Carroll, Defoe, Dickens, Verne és Dumas m?vei.
1901-ben meghalt az édesapja. Édesanyja körülbelül egy évig egy helyi leányiskolába járatta, ahol algebrát, nyelvtant és fogalmazást tanult.
1906-ban Párizsba utaztak, ahol egy ottani intézetben Agatha – többek között – irodalmat és filozófiát tanult. Eközben zongorázni és énekelni tanult. Arra vágyott, hogy operaénekesn?, mégpedig Wagner-énekesn? legyen, ám hangja nem volt elég er?s, ráadásul félénksége miatt iszonyodott a nyilvános szereplést?l.
Archibald Christie hadnaggyal Angliában ismerkedett meg. Nem sokkal kés?bb eljegyezték egymást, és tizennyolc hónappal kés?bb, 1914 karácsonyán összeházasodtak.
Az els? világháborúban Archibald vadászrepül?ként szolgált, Agatha pedig kórházi ápolón?ként dolgozott. Kés?bb áthelyezték a gyógyszertári részlegbe, ahol alapos és pontos ismereteket szerzett a különféle gyógyszerekr?l és mérgekr?l.
Ekkoriban kezdte írni els? regényét (A titokzatos styles-i eset), amelyet sajnos csak 1920-ban adtak ki. Ez volt az a történet, amelyben a nagyközönség megismerhette a kissé excentrikus belga detektívet, Hercule Poirot-t.
Poirot az agymunka híve, a logika, de még inkább a pszichológia mestere. Vagy a b?ncselekmény motivációja érdekli, vagy a b?nöz?, illetve az áldozat lélektana. Mivel az emberéletet szentnek tartja, szenvedélyesen kutatja fel, és leplezi le a gyilkost. Szentül hisz saját zsenialitásában. Mániákusan imádja a rendet, a szimmetriát, a tiszta áttekinthet? dolgokat.
A háború után a fiatal pár Londonba költözött. Archibald egy banknál helyezkedett el, Agatha pedig otthon maradt. 1919-ben megszületett a család egyetlen gyermeke, Rosalind. 1926-ban meghalt imádott édesanyja, és ett?l Agatha teljesen összeomlott.
Sajnos férje nem tudta megérteni a feleségében bekövetkezett változást: el?ször más karjaiban keresett vigaszt, majd Rosalind hetedik születésnapján bejelentette, hogy válni akar.
Ez már sok volt az egyébként is meggyengült idegrendszer? Agatha-nak, aki 1926. december 3-án elt?nt a világ szeme el?l, és egészen 13-ig semmiféle életjelet nem adott magáról. Valójában az észak-yorkshire-i Harrogate termálszállodájában élt. Mrs. Neele-nek hitte magát, és nem tudta, hol van. Amikor a hosszan tartó pszichiátriai kezelés után ismét talpra állt, belevetette magát a munkába.
Agatha és Archibald Christie 1928-ban hivatalosan is elváltak. Az egyedülállóvá vált n? még ebben az évben elindult keletre, hogy pihenjen, és új élményeket szerezzen. Utazásának els? állomása Bagdad volt, ahonnan továbbutazott az ?si Urba.
Itt ismerkedett meg a tizennégy évvel fiatalabb régészasszisztenssel, Max Mallowan-nel, akivel 1930 szeptemberében össze is házasodtak. Az írón? nappal általában a férje munkájában segédkezett, éjszaka azonban újabb és újabb gyilkosságokat agyalt ki.
Ugyanebben az évben jelent meg az els? Miss Marple-regény, a Gyilkosság a paplakban. A történet egy elképzelt falu, St. Mary Mead helyi erkölcseir?l szól, de jól jellemzi az egész vidéki angol társadalmat.
Miss Marple egyébként igazi vénkisasszony. Minden b?ncselekményt analógia, hasonlóság, párhuzamok segítségével old meg. Szerinte az emberi természet nem változik, csak a körülmények. Miss Marple, ha kiruccan kis falucskájából, akkor is egy nagyvárossá növelt St. Mary Meadet lát maga körül. Az emberek mind egyformák. És egy öreg kisasszony a világ bármely pontján talál egy fotelt, amiben kötögethet.
A II. világháború elején Agatha lánya, Rosalind hozzáment Hubert Prichard-hoz. 1943-ban megszületett közös gyermekük, az írón? egyetlen, és rajongásig szeretett unokája, Mathew. Egy év múlva a kisfiú édesapja elesett a háborúban. Rosalind másodszor is férjhez ment. Második férje, Anthony Hicks a szanszkrit nyelv ismeretével b?völte el anyósát.
1956-ban Agatha megkapta a Brit Birodalmi Rend parancsnoki fokozatát (Max hat évvel kés?bb kapta meg ugyanezt), majd 1971-ben Mrs. Mallowant lovaggá ütötték (férjét három évvel korábban érte ugyanez a megtiszteltetés. Ekkoriban helyezték el az írón? fényképét a Nemzeti Portégalériában; az osztrák Oscar Kokoscka portrét festett róla, és viaszmása bekerült Madame Tussaud londoni panoptikumába.
Bár nem hagyta el magát, egészsége évr?l évre romlott. Végül 1976. január 12-én békében és csendben távozott az él?k sorából.
Termékeny élete során írt b?nügyi könyvei a XX. század els? harmadába repítenek vissza bennünket. Olyan életszer?en írja le az akkori angol életformát, hogy az olvasó teljesen megfeledkezik a XXI. század „civilizált” világáról, amelyben tombol az er?szak, fröcsög a vér, és az a nyer?, ha egy krimiben a lehet? legfélelmetesebb vagy különlegesen brutális dolgok történnek.
Agatha Christie rengeteg gyilkosságot és rablást agyalt ki, könyveiben mégsem találkozunk a fentebb említett szörny?ségekkel. Nála – hála jó neveltetésének, tájékozottságának, és élénk fantáziájának – nem az elkövetés módján, hanem az indítékon, és a gyilkos személyének megtalálásán van a hangsúly.
Könyveinek cselekménye általában bonyolult, mégsem fedezhetünk fel bennük egyetlen következetlenséget sem.
Mint ahogy az az alábbi felsorolásból is kiderül, m?veivel nem csupán az olvasókat, hanem a mozifilmek és színházi el?adások szerelmeseit is meghódította. S?t, a Christie-regények filmváltozatait is valóságos sztárparádé jellemzi. Csak néhány név a sok közül: Elizabeth Taylor, Geraldine Chaplin, Kim Novak, Tony Curtis, Bette Davis, Angela Lansbury, David Niven.
Forrás: www.ekultura.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva
