Bonifert Ádám : Szinlelt hitek

Nyomtatás

Színlelt hitek

(év eleji meditáció és jöv?re vonatkozó prognózis)

Fontosabb, hogy lásd, mi volt a hiba,

mint a b?nbánó, semleges ima,

hogy elhanyagolt kertben a rózsa

ne illatával emlékeztessen

az elmaradt sok tennivalóra.

Az élet csupa helyesbítés,

korrekció és új út keresés,

pedig, ha végig mehetsz egy úton,

eszedbe ne a visszatérés jusson,

hanem szemed egy célt kutasson,

s mint csillagalakzat az égbolton,

irányt valami igaz vágy mutasson –

mondom magamnak, magamnak mondom.

S a semmibe küldött hamis fohász

ne legyen neked csaló borász,

ki álomitalt ad át a kehelyben,

ne hidd hogy ott vagy, odafent a mennyben,

mert a pokoljárás elkerülhetetlen,

hisz pervesztes vagy Istennél a perben,

az eredend? b?ncselekedetben,

s hiába látod, mi volt a hiba,

nem használ semmi közömbös ima,

kikerülni nem lehet a vétket,

s bár neked is szól az örök ígéret,

valahol les egy téged váró végzet,

valahol vár egy próbatétel is,

s mit ér az ima, ha bels?dben hamis

számítások magukba fogják,

mint sziklakövek a hegyeknek foglyát,

a tiszta érzés megbánó ízét,

a nem követett, de megértett igét.

Fontosabb az, hogy a színlelt hitek

helyett magadban tovább vigyed

a lassan letisztuló lényeget,

s olyannak lásd a való életet

amilyen az, és valójában az,

megöregedett éretlen kamasz,

naivan dörzsölt, hív? és tagadó,

pirosra pörzsölt és jéggé fagyó,

simogatóan ököllel üt?,

lágyan megpárló. keményre süt?,

elringató,de mégis felver?,

fogyó, de mégis még lév? er?,

amit magadnak összekotyvasztottál,

hogy együtt legyen mélytányér és ágytál.

A fogadkozás, mondd meg, mire jó?

Nem bármerre, de úgy megy a hajó

ahogy széljárás viszi, hogyha van,

s ha végül kiköt majd valami dokkban,

még lehetne tán némi menekvése,

de azt mondják rá, ugyan már, ezt mégse,

hát meditálsz majd, megtett utjaidon,

visszaidézed mi volt, mennyi volt,

s míg hepciáskodsz, mint egy vén kujon,

rád mosolyog az örök telihold.