(Tamási Áron) *
(Ápolni kell így is, úgyis)
Friss hó hullott és ráfagyott az útra. Géza nem lassított, idejében akart megérkezni a fővárosba, hogy ügyei elintézése után legyen ideje még egy kicsit szórakozni legújabb barátnőjével. Az asztalt is lefoglaltatta a budai vendéglőben közel a szállodához. Közel jártak már a fővároshoz, amikor a gyorsítósávról elébük kanyarodott egy teherautó elég nagy sebességgel. Fékezni volt kénytelen, mert a szembejövő forgalom miatt nem kerülhette ki.
„Nem fog a fék!” — kiáltotta rémülten.
Három nap múlva tért magához a kórház intenzív osztályán. Azt sem tudta, mi történt, az orvos mondta meg neki, hogy útitársa nem élte túl a karambolt, és neki is csak hajszálon múlott az élete.
— No látom, igyekszik életben maradni, de hosszas gyógyulásra számítson! — jelentette ki a kezelőorvos. — És súlyos, maradandó károsodásokra.
Eleinte fel sem fogta a szavak értelmét, amit úgy gondolta csak az ördög sugallhatott az orvosnak. Csak később értette meg, mit jelentenek. A reménytelen, kegyetlen valóságot — deréktól lefelé béna maradt!
Hosszú időt töltött a kórházban, bízva a lehetetlenben, és mikor hazakerült teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. A felesége fáradhatatlanul magára vállalta az ápolását, masszírozta béna végtagjait, pelenkázta, mosdatta, meg amit kellett.
— Egy angyal ez az asszony, nem más! — jegyezte meg a szomszéd, mikor szóba került Géza balesete. — Tudva tudja, hova igyekezett a férje — folytatta a szomszéd —, mikor karamboloztak, s mégis, mégis ápolja, rendezi, soha szóba nem hozza a történteket.
…
(Nem vetette meg a jóféle vörösbort)
Rettenetesen szitkozódva fogadott. Nem volt ez tőle szokatlan, mindig csúfszájú asszony hírében állott faluszerte, aki erőteljes kifejezésekkel, káromkodásokkal kísérte véleményét a világról, s annak nehezebb, könnyebb fordulatairól. A jó kis itókát, különösen a vörösbort is igen kedvelte, de koránt sem volt részeges, a férjének pedig alig engedélyezett egy-egy félpohárnyit.
— Te nem iszol! — kiáltott rá keményen, ha az még kért volna. — Tudod, mit mondott a doktor!
Az ember meg tűrte mosolyogva a terrorizálást.
— Állj csak fel magadtól! Ki a férfi? — kiáltott rá a három napja műtött urára.
Aztán mikor rám tekintett, vágott a szemével, értsem a szigorúság indítékát. Később, a másik szobában szavakba is foglalta:
— Nem akarok vele kedveskedni, mert abból rögtön rájönne, hogy nagy a baj.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.08. @ 11:13 :: dr Bige Szabolcs-
