következik sötét
arra alszom el amerre te feküdtél
de már csupán
finom árnyak szövik át
a csendet
pici lélekgyertyafény
utolsót lobban a fekete lyukban
összetört tükrök és képek
hang a hangon
csend a csenden
nyirkos gy?rött álmok ragyognak
vágyak b?nök fénylenek tompán
csorognak másznak
a magány barlangfalán
bezárt mozi kopott poros
piszkosan gyöngyöz? vásznán
ódon pornófilmek
elfojtott kagylóvágy
egyszer? perverz óceán
fenekén én bolond hajóroncs
gyors szem mozgás
alfa hullám álmodik
egyedül testem hullám
vékony szálon ereszkedek
a barlang falán az árny
verg?d? legyet mintáz
pohár fölött arcunk
összeér asztalon kezünk
egymáson matat
szeretkezünk
az élet varázs
a pálca kezemben
bénán mered feléd
szám üvölt némán
varázsige nincs sehol
csak pókhálóba merevült
vágyam kiált suttog
könyörög még átkoz
elszakad a hitnek hitt pókfonál
zuhanás
szerelem unalom félelem ponthalál
és a csendt?l süket szó rámtalál
Nem létezel.
kínossá vált a tükör képe
kinyúló keze arcomba ütött
félénken húzódtam hozzád
fejem rácsnak ütközött
remeg? ujjaim végigsimították
arcom szerelmed másik tükör
fénye szürke képe homályos
egyszer volt hol nem volt
összetört megvágott
szemed szememmé égett
benne az örök ígéret
így nézek most már magamra
(felébredek és iszom egy pohár hideg vizet)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Juhász M. Lajos