‘Álmatagon peregnek a múlt sárguló képei.’
Fátyolosan, ridegen hull reám az emlékes?.
Álmatagon peregnek a múlt sárguló képei.
Az emberek matt-sziluettek, arcukat sem látom.
Mereng? arcomra barázdát szántottak éveim.
Egymást keresztezték sorsunk rideg, kusza útjai.
Most öncsapdámba esve megadón, kínzón szenvedek.
Miközben lelkemen átszitál a medd? boldogság,
A mindenség id?-labirintusában elveszek.