Hangok mindig szállnak az égre,
s adnak tartást mondatnak, dalnak.
s adnak tartást mondatnak, dalnak.
Hangok jönnek, hangok követnek,
régvolt hangot idéz az id?,
s fáknak, virágnak, vagy köveknek
mélyén ifjúnak és öregnek
emlékgyökere újra kin?.
Nem temetsz végleg soha semmit,
hiába kopnak el a fények,
a régi b?rt egyszer levedlik,
s újjászületnek, mint a verdikt,
veled maradó emlékképek.
Hangok nélkül sivár a világ,
nincs sírás és nincs nevetés se,
csak némán mondhatsz el egy imát,
nincs pfujolás és nincsen vivát,
a hangnak nincsen meseképe.
A hangnak íze van és fénye,
csengése is, mint a harangnak,
nincsen szezonja, vagy idénye,
hangok mindig szállnak az égre,
s adnak tartást mondatnak, dalnak.
Hangok, szavak jeleket adnak,
s kigyulladnak a bels? fények,
vannak, jönnek, és élnek, hatnak,
keretet vonnak ámulatnak,
s átvarázsolják az egészet.