Jól megírt, feszes napirend igyekszik lefoglalni a nevelteket fizikailag és mentálisan egyaránt. Mert kell a foglalkoztatás. Az itteni gyerekek jó része, ha tud is olvasni, akkor sem szokott. Már rövidebb szövegek nehézséget jelentenek többségüknek, és ha valami nehezen megy, attól idegesek lesznek, mert gyengeségüket látják benne. Vannak néhányan viszont, akik rendszeresen írnak levelet és kifejezetten sokat. De ismétlem: utóbbiak száma viszonylag csekély, így olyan leterhelést kell számukra biztosítani, amelyet el is tudnak végezni.
Hétközben hatkor kelnek, hét végén fél hétkor. Ilyenkor általános tisztálkodás indul. Rendbe hozzák magukat és a csoport helyiségeit is, tehát takarítanak. Ezt követve megyünk reggelizni. Az étkezésekre készülnek, figyelemmel követik a kifüggesztett étrendet. A rendszeres étkezés egyrészt sokuk számára ezidáig ismeretlen fogalom volt, másrészt a nap, mint naptári fogalom múlása mérhető az étkezések segítségével. Érdekes látni, amikor válogatnak, leszólják azt az ételt, amelyik korábbi körülményeik közepette valószínűleg nem volt általánosan hozzáférhető számukra. Akadnak persze kedvenc reggelik: a főtt kolbász, a kakaós csiga többnyire mindenkinek ízlik.
Reggeli után megyünk levegőzni. Ami a szabadban – zárt udvarra kell gondolni – eltöltött cigarettázást jelenti. A cigi szintén fontos része életüknek, de erről már tettem említést. Cigarettázás után még egy kis takarítás következik, hiszen ilyenkor kerül sorra a mosdó és az étkező. Hét óra negyvenöt perckor az éjszakás átadja a csoportot azoknak a kollégáknak, akik ezt követően foglalkoznak a gyerekekkel. Akinek kell, iskolába megy az intézeten belül. Akinek az alapiskolái megvannak, az dolgozik a tanműhelyek valamelyikében, esetleg a konyhán, vagy a mosodában. Utóbbiakat azért szeretik, mert az ottani munkát fizeti meg számukra az intézet a legjobban. Déli fél egykor ismét átadják az ifjakat, ekkor ebédelnek – megint egy fontos étkezés; ebéd és reggeli közt tízórait kapnak – majd levegőzés cigarettával.
Az esti csoport átadásig tanulás, takarítás, sport, drámafoglalkozás, könyvtári foglalkozás, egyházi foglalkozás teszi sűrűbbé napjaikat. Hétvégenként több a sport, olyankor jut lehetőség biliárdra, ping-ponra, olyankor mossák ki szennyeseiket. Este hatkor vacsoráznak – délután uzsonna, mielőtt elfelejtem -, majd ismét a cigis levegőzés. Ilyenkor telefonálhatnak, zuhanyoznak. Az éjszakás a csoportot este fél nyolc után veszi át. Ekkor esmént levegőzünk egyet, majd szabadfoglalkozás következik. Rajzolnak, sakkoznak, kártyáznak, esetleg filmet néznek. Tíz órakor takarodó.
Látni tehát, hogy feszes a napirend. Ha nincsenek kellőképpen lefoglalva, ha nincsenek kellőképpen lefárasztva – jó értelemben – akkor elkezdenek egymással foglalkozni, elkezdik erejüket, energiájukat másként levezetni. Ilyenkor történhetnének esetleg bajok, ha az éjszakás nem figyelne oda…
B. J. (18 éves)
Sötét pillantású fickó, időnként túlérettnek tűnik a többiek közt. Sőt: mintha a csoport kevésbé fejlett tagjainak gyerekességei, kamaszos szórakozásai kissé idegesítenék. A kamaszkora nagyrészét a javítóintézetben töltötte, szinte itt vált felnőtté, valószínűleg ezt jelzi a koraérettség ilyen foka, avagy jól megtanult egy szerepet, amelyet nevelő jelenlétében alkalmaznia kell. Egyébként készséges ember, udvarias, miközben mindvégig érzem a fojtást a viselkedésén. Szerintem egyébként az intelligenciája is magasabb a javítós neveltek jó részénél tapasztaltnál. Tiszamenti kisvárosban él.
Szüleimmel élek, két testvérem van. Apukám egy másik városban dolgozik, nem tudom mit. Nincsen szakmája, vagyis ilyen állattenyésztő, vagy gondozó, vagy miféle. Anyu otthon van. Kertes házban lakunk, van három szoba, egy konyha, egy fürdőszoba, egy spejz. Gázunk nincs, vegyes tüzelésű kazánt tervezünk, most kandallóval fűtünk. Az általános iskolát idebent elvégeztem, meg van a nyolc osztály. Lehet, hogy elmegyek a faterral dolgozni, az ilyen heti munka, vasárnap mennek, pénteken jönnek. Szeretnék azért egy szakmát, szobafestőt, vagy minősített hegesztőt. Jövőre elkezdem a kilenc-tizet, úgy elég lesz az iskolám hozzá.
11 éves lehettem, mikor intézetbe vittek, mert nem jártam iskolába, hanem csavarogtunk bent a városban. Bementünk kocsmákba, biliárdoztunk, játékgépeztünk, pizzáztunk. Tanulni nem szerettünk. Tulajdonképpen akkor már évek óta ment ez. Szóltak, hogy fejezzem be. Kirúgtak az iskolából végül, mert egy gyerekre rárúgtam a padot és a gyerek bordái eltörtek. Az intézetből is sokat szöktem haza. Visszavittek, azután másnap már megint otthon voltam. Ügyem az akkor nem volt, de sok olyan bűncselekményt csináltunk, amiről nem tudtak. Loptunk. Telefon, pénztárca. Elvettem a telefont és nem adtam vissza.
Közben ment a drog, már lassan mindent kipróbáltunk. Fű, szpíd, ittunk, mint az állat. Minden héten. Bor, pálinka, sör, pezsgő, amire éppen pénzünk volt.
Idebent rablásért vagyok, apu a társtettes, de ő nem csinált semmit. Elmentünk halászni, az jól sikerült. Felmentünk a városba, volt bennünk egy pici pia. De apu nem tudta, hogy én is ittam. Egy éjjel-nappalinál volt egy csávó, be volt rúgva. Elejtette a fizetési papírját, abból gondoltam, hogy éppen tele van pénzzel. Ellöktem, ráültem a mellkasára és elszedtem tőle. Csináltunk a százezerből hármat. Megforgattuk: gépeztünk, kaszinóztunk. Két-három nap után jöttek a rendőrök a lakásra. Apámat bevitték oszt mondták, hogy nem engedik ki, ha nem megyek be. Nem akartam bemenni, de anyám rábeszélt. Apám akkor azt mondta, hogy mondjak el mindent, én meg elmondtam. Előzetesben kilenc hónapot voltam, összesen három év javítót kaptam. Szöktem is, vagy ötször nem jöttem vissza, így lett három év nyolc hónap.
Csaj? Vannak és van is. Most kicsit szét van esve a kapcsolat, de majd rendbehozom. Van egy lányom. Nemrég múlt két éves, de nincs az én nevemen. Más neveli. Róla is szoktam álmodni. Vezetni, autózni nagyon szeretek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Pogány Gábor
