Amikor apám a vasat kezébe fogta,
már szárnyát bontogatta a csoda.
A m?hely füstös szegletén
összekucorodott szívemben a remény,
hogy most is, mint már annyiszor
ismét láthatom.
Aztán egy halk kis kattanás,
pörögni kezd a köször?,
gyorsuló forgása most is gyönyör?.
S míg kezében a vas táncol,
mint fényes nap, valami felvilágol.
? mosolyogva int felém,
és ismét,
fényvirágok nyílnak apám tenyerén.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.05. @ 14:25 :: Matos Maja
