Tizenöt fok februárban
Megszokott, ha mínusz van
Ki látott még ilyen telet,
Hogy tizenöt pluszba van!
A Vörös út sáros immár
Sziklát látsz a Nagy Falon
Csupa latyak a Lupului
És f? n? a Kancelon.
A Ruia rét[1] csupa fehér
Ez a látvány felderít
Nem hó, hanem hóvirág ez!
E tudat elkeserít.
Az Ceedyke[2] ablakában
Nem virít a jégvirág.
Legy?zte a havat immár
A sok gonosz hóvirág
Gyászolnak a síz?k immár
Az örömük elveszett.
Minden pici reménységet
A hóvirág elkergetett
Porosodik a sílécem
Bizony nagyon szenvedek.
Átkozom a hóvirágot!
Irtsuk ki mind, emberek!
Még február eleje van
Télid?nek közepe
Más években, májusban is,
Bizony sízni lehetne.
Hol a gonosz fehérfej?
zöld lándzsás megjelenik
Ott a síz? könnyezhet ám
A havat mind elkergetik!
Kaszát hozok legközelebb
És kiirtom ezreit!
De földben marad a hagymája
És megint megjelenik.
De szapora a gazember
Kiirtani nem lehet
Jöv?re is átkozhatom…
Ha korán jön a kikelet.
Sóhajtok egy nagyot immár
S leszedek egy csokorral
Marikámnak szülinapja
Hátha ? meg vigasztal…
Meglátja a hóvirágot
És a könnye elered.
Lemondóan mondja nekem
Tegyük el a síeket!
A síz?k a hóvirágot
Mind exportra küldenék
Hogy törvénnyel a magyarok
Többé meg ne védenék!
Elhervadsz te kis gazember
Elvisz téged a tavasz!
Jöv? évi júniusig
Én itt meg ne lássalak!
———————————————————————————
Attila, naplódba elmegy. Azt hiszem érzed ezt te is.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.05. @ 17:22 :: Vandra Attila