Megállás nélkül szakadt az es?. Az ágak végén nagy cseppekben gy?lt össze a víz.
Hol az egyik, hol a másik ágon érték el a lógó cseppek a lecseppenéshez szükséges súlyt.
Szinte versengve csöpögtek az ágak.
Észre sem vehet?en, szinte a semmib?l alakultak ki az apró erek és folyt tovább megállíthatatlanul a víz az avar alatt is, egyre mélyebben kimosva a ritkás feny?erd? talaját.
A tisztáson némely helyen fóliából, rossz es?kabátból, teherautó elhasználódott ponyvájából sátorszer?en kialakított, földbevájt odút kellett a rohanó víznek kerülgetnie.
Mintha dézsából öntötték volna.
Többen laktak itt, ebben a város-széli erd?ben.
Most valamennyi odúnál keserves munkával, faágakkal, jól megszokott szerszámok nélkül a víz elterelésén szorgoskodtak.
Meg kellett védeni a világból még megmaradt kicsiny területet a saras vízt?l. Az odvak alja, úgy másfél méter mélységben, a tulajdonosok számára értékes dolgok rejtekhelye volt.
Azokat a személyes holmikat tartotta legalul valamennyi erd?lakó, amit – bízva a jöv?ben – majd felhasználni remélt tulajdonosa, kés?bbi élete javítására, egy remélt visszakapaszkodásra.
Így volt, aki végzettségér?l szóló papírokat, volt, aki a múlt emlékeit fényképek formájában, de akadt olyan is, aki valamely kedves, talán még diákkori könyvét ?rizte gondosan.
Nem lehetett ezekre a dolgokra állandóan felügyelni, hacsak nem vitte magával az ember, batyuként. F?leg olyankor váltak a dolgok szinte terhessé, amikor élelmiszer beszerzése okán el kellett hagyni a biztos odút.
Mindenütt elhasznált, szakadt ruhák libbentek, vizesen, riadtan.
Ezen a nyáron nem ez volt az els? felh?szakadás.
Sosem hitte volna, hogy valaha is ilyen körülmények között kell majd élnie. Élnie? Élet az ilyen, vajon?
Gyermekkori esti mesék jutottak eszébe, ahol a mesebeli kisfiúk este, lefekvés el?tt még megisszák tejecskéjüket.
Nem fázott, pedig szakadt inge már teljesen átázott, foszlányok lógtak róla.
Fiatalabb korában gy?lölte a hideget, ma már megszokott dologként élete részévé vált.
A szakadó, sz?nni nem akaró es?r?l a rég áhított zuhanyrózsa villant be. Langyos, kellemesen beállított h?fokú víz. Szappan…
Éhes volt és elkeseredett… ehhez is hozzá lehet talán szokni, majd…
***
A nemrég felújított hatalmas tanácsterem valamennyi ajtaja nyitva volt .Az ajtókon szabadon lehetett a folyosóra, illetve a folyosóról a tanácsterembe bejutni.
Néhányan még a kávé keverésével foglalatoskodtak.
Ma több, a város életében fontos kérdésben kell majd dönteni az összegyülekezetteknek.
A hatalmas ablakokon jó kilátás nyílt a városra.
Egyre szebb ez a város… igaz, több fejlesztés is megtörtént. Így például nem régen kezd?dött meg annak a gyorsforgalmi útnak a megvalósítása, amely az autópályán keresztül még jobban bekapcsolja a várost az ország gazdasági életébe.
Az ablakon kitekintve hatalmas kiterjedés?, mélyszürke felh?zet látszott az égen. Csillogtak a háztet?k, odakint szakadt az es?.
Az épületben kellemes h?mérséklet volt, biztosan az elmúlt évben megoldott h?szigetelésnek is köszönhet?en.
A folyosón, több asztalon szendvicsek, kávé, üdít?.
A jól öltözött résztvev?k a figyelmeztet? cseng? hatására abbahagyták a fogyasztást, nevetve, adomázva lassan elfoglalták helyeiket a teremben.
A napirend utolsó pontja szerint szerepelt a városszéli erd?t is átszel? gyorsforgalmi út további szakaszának építése, annak el?készítése, valamint az ezekr?l való szavazás.
***
Éhes volt és elkeseredett. Egy évvel ezel?tt még optimizmussal szemlélte az új gyorsforgalmi út megépítésének megkezdésér?l beszámoló újságcikket. A cikk kapcsán biztosnak látta jöv?jét.
Nehézgépkezel? volt, végzettsége szerint. Csaknem mindegyik városrészben dolgozott már gépével. Ismerte lassan már az egész terület talajadottságait. Tudta, hogy mely részeken kell óvatosabban végezni a földmunkát, melyiken lehet gyorsabban elvégezni egy árok, vagy egy munkagödör kialakítását.
Nem volt ebben semmi különös, szerette és lehet?leg jól végezte munkáját.
***
Mint derült égb?l a villámcsapás, úgy taglózta le a hír, éppen húsvét el?tt, hogy a város eladja munkagépeit, nincs szüksége rá, az útépítést egy külföldi vállalkozóra bízzák…
***
Csaknem teljes egyetértéssel szavazott a közösség az útépítés folytatása mellett.
Az útépítés által érintett erd? kisajátítási munkáit és a terület el?készítését – a szavazás szerint – még ebben a hónapban meg kell kezdeni.
A délel?tti program utolsó felszólalója beszédét – az ebédre igyekv? testület – nagyrészt már nem hallotta. Sietniük kellett, mert aki éhes, az nem azért éhes, hogy várjon, az éhség része a természetes m?ködésnek, és mint ilyen, menni kell hívó szavára.
A jegyz?könyv vezet?je a továbbiakban rögzítette, hogy a felszólaló felhívja a szervez?k figyelmét az érintett erd? szakaszon jelenleg – igaz, jogosulatlanul – ott él? hontalanokra, és az elhelyezésükr?l való gondoskodásra, valamint rögzítésre került a tény, hogy – tekintettel a jelenlev?k létszámára (és az ebb?l adódó szavazóképtelenségre) a javaslat nem került elfogadásra.
***
Éhes volt és elkeseredett, amikor gépek zajára lett figyelmes.
Az es? már elállt. A ligetszer? feny?erd? szélén, ott, ahol a csaknem egyenes terület hirtelen lejt?be megy át, megjelentek az els? hatalmas munkagépek. A gépeket néhány rend?rautó kísérte.
Ismerte az átázott földön géppel való átkelés nehézségeit, ami a városnak ezen a részén különösen veszélyes volt.
Megrémülve ugrott ki lakógödréb?l és rohanni kezdett az érkez? gépek felé… Halálos baleset is lehet bel?le, villant át agyán. Figyelmeztetnie kell a gépkezel?ket..
Futott, rohant, éhesen, átázott, szakadt ruhájában a gépek felé… Még id?ben odaérhet.
– Álljon meg! – kiáltott utána a rend?rautó vezet?je. A nyomatékosítás végett mellette ül? társa, gumibottal a kezében kiugrott a lassuló autóból, hogy megállítsa az értelmetlenül a gépek felé rohanó embert.
– Hova rohan? Balesetet akar? Álljon meg!
– Nem engedhetik most ide a gépeket!
– Azt nem te döntöd el! Állj félre, amíg szépen mondom!
– De értsék meg…
Hatalmas vörös folt táncolt el?tte, majd még egyszer…
Meglep?dve kapott az arcához… valami sós íz… valami édes… valami félreértett… a leálló motor távoli, halkuló moraja… földszag…a fáradtság…a visszavonhatatlan zuhanás…
Megtántorodott, kezével elkapott egy ágat, fogta még az ágat, de álmosság lett úrrá testén…
***
A völgyben a szakért?k befejezték vizsgálatukat: a két völgybeszakadt gép balesetét suvadás okozta, a nagy mennyiség? csapadék miatt. Mindkét gépkezel?t súlyos sérülésekkel vitték kórházba.
A balesetnek volt egy polgári sebesültje is. Ez utóbbi személyt eszméletlen, kómás állapotban szállították el, súlyos fejsérüléssel.
A fejsérülés elképzelhet? okaként a vizsgálat a munkagép borulása során a gép acélsodronyától kapott ütést jelölte meg.
A vélemény helytállóságához nem fért kétség, dátummal, aláírással, pecséttel volt ellátva.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.08. @ 10:42 :: Berta Gyula