Hogy meglep?dnének, ha egyszer csak nem lennék. Anya pedig halálra basztatná apát, hogy miatta.
Hogy meglep?dnének, ha egyszer csak nem lennék. Anya pedig halálra basztatná apát, hogy miatta. Pedig nem is. És a Hugi velem jöhetne? Nem, az nem lenne jó – ilyesmi gondolatok hangzanak el egy tizenéves fejében, amikor a halállal szembesül. Sopsits Árpád érzékeny filmje a gyereköngyilkosságokról.
Sopsits Árpád neve fontos a Szemle történetében, ugyanis 2001-ben a 32. Magyar Filmszemlén megnyerte a legjobb rendez?i díjat. A mostani, 2009-es filmje kapcsolódik az akkori díjnyertes alkotáshoz, hiszen egy trilógiáról is beszélhetünk a Céllövölde (1989) a Torzók (2001) és A hetedik kör (2009) kapcsán. Mindhárom film témái azok a gyermek- és kamaszkori felismerések, amelyek mentén a fiatalok kialakítják saját viszonyulásukat az élethez és a halálhoz. A Torzók szikárabb filmnyelve egy kegyetlenebb gyerekkörnyezetbe irányít, ahol a körmös és az ajándéknak felt?ntetett kegyetlenkedés mindennapos, s ahol a tragédia pont annyira véletlen, mint amennyire elkerülhetetlen. A Torzókban a szül?knek nemcsak a figyelmük, de a fizikai jelenlétük is hiány. A f?szerepl? mégis tovább utazik.
A hetedik kör ezzel szemben szimbolikusabb filmvilágot hoz létre. A történet napjainkban, egy vidéki városkában játszódik. Itt a fiataloknak van családjuk, saját szobájuk, motorjaik és számítógépes játékaik is. A tanóra után a mocsármenti plébániába járnak hittanórára. Gyerekek még, de már elég nagyok, hogy kérdezzenek, vagy akár megkérd?jelezzenek bizonyos tanításokat. A film ugyan leír egy történeti ívet, de a jelenetek nem kapcsolódnak szoros ok-okozati hálózatba, inkább csak pulzál az egész, mint a tüd?, mikor leveg?t vesz, csakhogy itt minden egyes leveg?vételhez egy kérdés is tartozik. Emiatt a film kicsit töredezett, a jelenetek pedig nem egészre komponáltak, csak fel-felvillannak, mint egy emlék, mintha a naplót író gyerekszerepl? gondolatait próbálná követni, minél h?ebben. Az emlékezés pedig azt próbálja megfejteni, hogy mi minden kellett a gyerekhalálok megtörténéséhez, ráadásul ilyen kegyetlen, tudatosan önmaga ellen forduló módon.
A szerepl?k er?párok, illetve er?párok hiánya mentén elemezhet?k. El?ször is van egy gyerekcsoport, akik mellett nincsenek feln?ttek. Vagyis ott vannak, de nem figyelnek eléggé, és nem segítenek a fiataloknak a világ m?ködésének megfejtésében. Talán ?k se nagyon tudják, mi miért van, csak teszik a dolgukat. Az ? hiányukat némiképp pótolja a pap, akinek vannak válaszai: Isten dönti el, ki mikor hal meg. Az ? jellemrajza egy mozdulat, egy szívb?l jöv? tánclépés a templom kongó csendjében és a bocsánatkér?-kérd? visszatekintés a megfeszítettre. Aztán megjelenik Sebestyén, a vörös hajú sánta fiú, akinek vannak történetei, s aki próbára teszi a kamaszok bátorságát. A játékai beavatások, eszmélések. Felröppen a döglött galamb és a hangya meghal a két ujja között. Ez hatalom, ez válasz. Az ? karaktere a legizgalmasabb kérd?jel a filmben. Nincs eldöntve, hogy csak egy szerencsétlen, árván maradt fiú, aki az anyja után üresen maradt tolószékkel sétálni megy, hogy a közben eleredt es?t?l óvja az ott nem ül?t. Vagy éppen maga a Sátán, aki azért jött, hogy halálra buzdítson, és magával vigye a pap hitét. Kettejük harca el is vonja egy id?re a figyelmet az akkor már megállíthatatlan tragédiáról. Ugyanis a harmadik lehet?ség, hogy a fiú ott sem volt, csak a képzelet, vagy egy illékony katalizátor, olyan, ami csak a folyamat beindításához szükséges. A hetedik gyerek, aki elviszi a többieket Dante hetedik körébe: az öngyilkosok, istentagadók és felebarátaiknak ártók körébe.
A hetedik kör szociológiai látkép és oknyomozás helyett lírai hangvétellel mesél a halálba vezet? útról. A jelenetek kifejez?ereje nemcsak az elhangzó szövegekre, hanem a vizuális tartalmakra is épít. A domboldalon leguruló gumikerekek leny?göz? látványa egy rövidfilm alapmotívuma is lehetne. A filmképet betölt? görcsös Krisztuskéz pedig, amir?l a kamera tekintete a szent testet mosdatókra nyit, majd a szemeteszsákokban ül?, leveg?ért küzd? gyerekek sora: er?s, hatásos képsorok. A zene pont ott hallgat el és ott csendül fel, ahol ez szükséges. Külön elismerést érdemel a fiatal színészek teljesítménye: a magabiztos hangon szónokoló Sebestyén és a haláltusát eljásztók szinte vágás nélküli, sokkoló jelenete.
A rendez? saját bevallása szerint azokból a kérdésekb?l készített filmet, amik talán mindannyiunk fejében keringenek, de csak akkor szembesülünk a megválaszolásuk nehézségével, amikor egy gyerek tényleg megkérdezi. Pedig mennyire fontos, hogy legalább legyenek kérdéseink, hogy foglalkozzunk mindezzel. A hetedik kör cím? film elvarázsol, majd felráz. Vitát indít és gondolatot ébreszt.
A hetedik kör
Színes magyar filmdráma, 2008.
Írta és rendezte: Sopsits Árpád
Zeneszerz?: Erdélyi Péter, Tóth Péter
Operat?r: Gy?ri Márk
Producer: Sándor Pál
Szerepl?k: Vilmányi Benett, Er?ss Tamás, Vicsotka Anna, Krikkay László, Mesés Gáspár, Magyar Tekla, Trill Zsolt, Csuja Imre, Gáspár Sándor, Szakács Eszter, Létay Dóra
Forrás: prae.hu – Keller Mirella
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:35 :: H.Pulai Éva
