Fáradt fejét álomra hajtsa Kati,
édesanyja félt?n óvja esti dalban.
Gomb szemével kedvesen nézi a maci,
mint rejti el kis barátját puha paplan.
S ha a lámpafény gyertyalángként lobban,
színes álomruhákat sz? reá az éj.
Valahol távol, egy apró bogár koppan,
táncolna, mint mesebeli tündérfazék.
S ha szell? fújja talpa alá, járja,
vele táncol a csillag, az erd?, a rét.
Harangvirág, tücsök, mind csak ropja bátran,
a békakórust, ahogy dúdol, mondd hallod–e még?
De körben a falakon a képek, mind–mind
az órára néznek álmos hegyeikkel.
?k is, mint te, Katim, szenderegnek kicsit,
egyik a másikkal álmodik, másik az egyikkel.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Domán Tamás
