Csendes kávéba kötött reggel.
Nyolcezer-néhányszázadik.
Még néha fel-fellázadik,
de szemez már a vert sereggel.
Habarcot kever, megtükördül.
Borotva mind a vérpadig.
Egyre több dolgot ért alig,
egyre gyakrabban elcsütörtül.
Ennek-annak még néha felcsap,
de túl sok már nem kell neki,
és – mert azt tán még nyerheti –
már számvetésben indul el csak.