Szeretnék ugorni veled méteres hóba,
összekapaszkodva gurulnánk a hegyoldalba.
Kacagnék, míg földet érnénk,
semmit?l sem félnék.
Lesimítanám pilládról a csillagokat,
olvasztva csókommal a havat.
Szám melegét fújnám jeges ujjaidra,
aztán a kabátod, lassan kigombolva,
szorosan hozzád bújnék.
Jaj, csak el ne múljék.
Te meg karodba vonnál,
nem szólnál.
Talpunk alatt nagy tócsát hagyna,
a szívedr?l leolvadt fagy.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Matos Maja