1.
ALAP
(monológtöredék)
…az, amin állok
mert ebb?l n? ki minden
az élet anyaga és határai
a szeretkezések képében határolt Másik
a szétzúzatásunk, bitorlók joga
“Te vagy szent egyedül”, mondjuk, “Hiszlek”, mondjuk
középen állva mégis
törvén a Középt?l szét darabjainkra
“Amiért érdemes volt” hull szét üres markunkból
darabokra sajtol össze a Törvény
nyugvón, nyughatatlan bár
amin állok, az…
2.
TÖRVÉNY
(dialógtöredék)
a Tavaszt írd fel rá
viseld véreddel, nyaraiddal, ?szeiddel
vidd szántóföldeken bukdosva
vonszold felh?k árkain át
meszelt falakon füstként ragyogva, romok ráncaiban
szilárd hullásban szülve, ölve, taglózva
a holdfelkelte utáni tejfehér síkig
folysz majd lapossá, tündökl? táj, gyönyörré, üressé, ember
3.
TÚL
(személytelen töredék)
mögé kell hatolni, mint érzés, olyan
talán üdvösség ígérete, talán cáfolata
örök mindkett?, mint érzés, olyan
talán átfordulva, átellenben vagy srégen
szemb?l csak a halál, a jó, a rossz, az élet
paradoxabb-e vagy üresebb e mögöttben a tájék, nem tudható
csak szelíd szavak, csak már-már hallgatás
addig mondhatatlan, görcsös vágy a táj
talán mint halál, rossz, jó, élet
tükörbe hulló, eltakart tekintet
talán… – mint… – olyan –
4.
CÉL
(csak töredék)
eme hullásban – mintha út volna, mintha út lenne
eme hullásban – mintha feléje, mintha t?le
eme hullásban – végtelen körül, középpont körül
eme bukásban – implebit ruinas
eme hullásban – ki vagy te? honnan jössz?
eme én-én-én – nem tudom; nincs tudás
eme szemellenzés-alapozta bizonyosságból kihullva
(ezen állok, nem tehetek másként
hullám vállán magasra bukva
hiszek Istenben, bizonyosság, bizonyosság, mint magamban, pont)
eme (végül is) kerengésben, emelkedésben, süllyedésben
ahogy a vakoló felhúzza-lehúzza a red?nyt szemünk el?l
a Közép kereng, mi magunk, téveteg szem körött
alap és cél között, céltalan, oktalan
oda, ahonnan; ahová, onnan
szavak szállingózása, szélroham már csak
oszlopok között fúj be már csak
jár-kel, amerre neki tetszik már csak
szél
2009. febr.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Babják Krisztián
