ha tudnám hogy hol kotyvasztják az élet menetét
a mikéntet
és a hogyan továbbot
meglátogatnám azt a kuplerájt
hogy a tekn? fenekére nézzek
mennyi még benne a vakarék
tán néhány lepényre még elég
ideje kiszedni már a patkóból a szegeket
az igások úgyis gebékké koptak
lecsigázva minden pata már
és csak taposni való út alatta
ha rügyfakadást akartok
mosolyt vagy szerelmet
tenném én azt is
de mételyezik lelkem
az emer-akár-hányok
és a gennyes csatornák is
a pimasz érdekbódítások
pitizik ez a banda
s ha csettint a mágus a farka is feláll
és mint díszszemlén a rend-pillérek
úgy szalutál
átgyúrt szobrok
tövéb?l lesem alant a várost
és felismerem a szabadságot
settenkedik a parton
hídlábához
magára húz egy hírlapot
átvészelni ezt az éjszakát is
Ginsberg ül le mellém
és együtt sírunk
? orlovskyt siratja
én a nemzetem
Hobo dalt csurgat az est a “senkifalva” felett
