Grenadine kuszkusza
50 dkg kuszkusz
1,2 l forró víz
fél citrom leve
16 ek olivaolaj
2 tk só
2 tk mustár
2 tk ?rölt római kömény
frissen ?rölt bors
1 nagy gránátalma
1 doboz rukola
1 nagy uborka
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem
Kedves Grenadine!
Nagyon megérintett a gránátalmás kuszkusz salátád látványa, bevallom eddig kuszkuszt csak Rainer Werner Fassbinder filmjeiben láttam felbukkanni németországi arab körökben, ezért eleve el?ítéletes voltam, sokkal inkább gondoltam a kuszkuszt arab kajának az algíri Kasbah negyedben, mint zsidó ételnek a Rumbach Sebestyén utcában.
Nyakamba vettem hát a várost hogy beszerezzem a hozzávalókat.
Nem rögtön a kuszkusszal kezdtem, mert ahhoz még rendeznem kellett az arcvonásaimat, hogy szenvtelen tekintettel ki tudjam mondani majd az eladónak, hiszen magamtól aligha vagyok képes felismerni, maximum ha kiírják a Tesco nemzetközi polcain, de oda majd este megyek hazafelé a 8 forintos zsemle miatt, ami azonnal elfogyasztva (esetleg még fizetés el?tt) élvezhet?, másnap viszont már zsinegre kell kötni, nehogy felszálljon mint a május elsejei luftballon a kezemb?l a minisztériumi felvonuláskor anno.
Kezdtem tehát az 1,2 l forró vízzel. Már itt kezd?dtek a gondok, mert szerintem egy kezd? agglegénynek is vannak jogai, tehát ha éppen erre van szüksége miért is nem adnak neki?
Figyelj, Grenadine: én nem tudom te merre jársz, de azon a Budapesten, ahol én élek, már amennyiben életnek lehet nevezni az ilyet, sehol sem kapni vizet 1,2 literes kiszerelésben!
Pont olyan ez Grenadine, mint amikor apám levágta majdnem a teljes hüvelykujját a szovjet barkácsgéppel, amit a Csatóné csempészett be anno Moszkvából. Hogy hogyan, azt nem tudom, mert a barkácsgép már eleve nehezebb volt a Csatónénál, aki a csekély súlyát nehéz természetével ellensúlyozta, mindenesetre tény, hogy a barkácsgép nálam landolt, t?lem a bátyámhoz került, én magam láttam, hogy ez a szerkezet eleve életveszélyes, mell?ztek róla minden akadályt, mely a közelg? tragédiákat megel?zhette volna, ha egy kicsit el?relátóbb vagyok, azonnal telefonálok a Rádióba már 1972 ben, hogy vigyázat, itt a kezemben a bizonyíték, hogy ahol ilyesmit gyártanak, ott inkább el?bb, mint utóbb Csernobil lesz meg szarkofág, és ezt nem ellensúlyozza, hogy céna 20 rubel.
Mindegy is a végeredmény megtörtént, apám hüvelykujja oda, következett 4 m?tét sorozatban, én meg bejártam a várost a rohadt hidegben karácsony el?tt, de hiába: sehol nem kapni ebben a kócerájban négy ujjas keszty?t.
Na pont így van ez az 1,2 literes vízzel is.
Mit tehettem, vettem egy másfél literes szúrós ásványvizet, jól kikevertem bel?le a buborékokat úgy másfél órai szorgalommal, így valamelyest vesztett a köbtartalmából, mert ha a vízb?l kivonod a buborékokat, ami köbcentivel mérhet?, akkor máris csökkenni kéne a másfél liternek, hogy ez mégse történik meg, annak még következményei lesznek az elméleti fizikára vonatkoztatva, err?l magam fogok gondoskodni, és nem szeretnék a helyében lenni!
Arról a kitér?r?l már nem is beszélek, hogy forró vizet kapni itt pesten eleve halott ötlet, fogadjunk hogy a bécsi út végén ez nem lehet gond a labancoknál, de megérdemeljük mi hülye zsidók, ha már nem mentünk el innen id?ben (ami egyébként most is aktuális, mert most is id? van)
El? hát a m?b?r tokban konzervált merül? forralóval, amit utoljára Dobogók?n helyeztünk üzembe, és eleve 110 voltra találtak ki, mint a diavetít?t, ahol a szem?nk el?tt olvadt el a celluloid, és ennek látványa gyönyör? volt, mindenki emlékezhet erre a vidéki kultúrházbeli filmvetítésr?l, ahol szinte ennek volt a legnagyobb sikere, mert a gépész mindenhol volt, csak a gépházban nem, amikor a filmszalag elakadt a forró lencse el?tt és elolvadt, mint Tárnok Lenke a Casablanca zárójeleneténél, igaz ? a meghatottságtól.
Megvan tehát az 1,2 l forró víz, következzen most a fél citrom leve!
Félcitromot kapni? Gondolod, lehet? Pedig milyen praktikus lenne! Belegondolok, hogy eddig én még életemben nem nyomtam ki egész citromot, hanem mindig csak felet, akkor meg minek gyártanak dupla adagot, ezt magyarázza meg valaki nekem!
Na, itt van az a pont, ahol lecsaptam a receptedet, és két kezemre támaszkodva magam elé néztem fejem lehajtva a konyha asztalon: mi kell még ehhez?
Római kömény? Viccelsz? Itt, Pesten?
Gránátalma? Szabolcsban?
Doboz rukola? Az els? része még csak csak, de rukola? Ilyen névvel kora reggel ne is jöjjek.
Feladtam hát, Grenadine, nem eszem én már soha saját gyártású gránátalmás kuszkuszt, maradok a roppantós bécsi virslinél savanyú tekintettel, és meghagyom nektek, n?knek a lehet?séget, hogy az ilyesmit valami jó dolog után elénk tálaljátok mintegy megelégedettségetek jelzéseként, hogy hogy csináltátok az a ti dolgotok, minket sem kérdeztek meg soha, hogy hogyan is tettünk titeket boldoggá számtalanszor.
Nyakamba vettem hát a várost hogy beszerezzem a hozzávalókat.
Nem rögtön a kuszkusszal kezdtem, mert ahhoz még rendeznem kellett az arcvonásaimat, hogy szenvtelen tekintettel ki tudjam mondani majd az eladónak, hiszen magamtól aligha vagyok képes felismerni, maximum ha kiírják a Tesco nemzetközi polcain, de oda majd este megyek hazafelé a 8 forintos zsemle miatt, ami azonnal elfogyasztva (esetleg még fizetés el?tt) élvezhet?, másnap viszont már zsinegre kell kötni, nehogy felszálljon mint a május elsejei luftballon a kezemb?l a minisztériumi felvonuláskor anno.
Kezdtem tehát az 1,2 l forró vízzel. Már itt kezd?dtek a gondok, mert szerintem egy kezd? agglegénynek is vannak jogai, tehát ha éppen erre van szüksége miért is nem adnak neki?
Figyelj, Grenadine: én nem tudom te merre jársz, de azon a Budapesten, ahol én élek, már amennyiben életnek lehet nevezni az ilyet, sehol sem kapni vizet 1,2 literes kiszerelésben!
Pont olyan ez Grenadine, mint amikor apám levágta majdnem a teljes hüvelykujját a szovjet barkácsgéppel, amit a Csatóné csempészett be anno Moszkvából. Hogy hogyan, azt nem tudom, mert a barkácsgép már eleve nehezebb volt a Csatónénál, aki a csekély súlyát nehéz természetével ellensúlyozta, mindenesetre tény, hogy a barkácsgép nálam landolt, t?lem a bátyámhoz került, én magam láttam, hogy ez a szerkezet eleve életveszélyes, mell?ztek róla minden akadályt, mely a közelg? tragédiákat megel?zhette volna, ha egy kicsit el?relátóbb vagyok, azonnal telefonálok a Rádióba már 1972 ben, hogy vigyázat, itt a kezemben a bizonyíték, hogy ahol ilyesmit gyártanak, ott inkább el?bb, mint utóbb Csernobil lesz meg szarkofág, és ezt nem ellensúlyozza, hogy céna 20 rubel.
Mindegy is a végeredmény megtörtént, apám hüvelykujja oda, következett 4 m?tét sorozatban, én meg bejártam a várost a rohadt hidegben karácsony el?tt, de hiába: sehol nem kapni ebben a kócerájban négy ujjas keszty?t.
Na pont így van ez az 1,2 literes vízzel is.
Mit tehettem, vettem egy másfél literes szúrós ásványvizet, jól kikevertem bel?le a buborékokat úgy másfél órai szorgalommal, így valamelyest vesztett a köbtartalmából, mert ha a vízb?l kivonod a buborékokat, ami köbcentivel mérhet?, akkor máris csökkenni kéne a másfél liternek, hogy ez mégse történik meg, annak még következményei lesznek az elméleti fizikára vonatkoztatva, err?l magam fogok gondoskodni, és nem szeretnék a helyében lenni!
Arról a kitér?r?l már nem is beszélek, hogy forró vizet kapni itt pesten eleve halott ötlet, fogadjunk hogy a bécsi út végén ez nem lehet gond a labancoknál, de megérdemeljük mi hülye zsidók, ha már nem mentünk el innen id?ben (ami egyébként most is aktuális, mert most is id? van)
El? hát a m?b?r tokban konzervált merül? forralóval, amit utoljára Dobogók?n helyeztünk üzembe, és eleve 110 voltra találtak ki, mint a diavetít?t, ahol a szem?nk el?tt olvadt el a celluloid, és ennek látványa gyönyör? volt, mindenki emlékezhet erre a vidéki kultúrházbeli filmvetítésr?l, ahol szinte ennek volt a legnagyobb sikere, mert a gépész mindenhol volt, csak a gépházban nem, amikor a filmszalag elakadt a forró lencse el?tt és elolvadt, mint Tárnok Lenke a Casablanca zárójeleneténél, igaz ? a meghatottságtól.
Megvan tehát az 1,2 l forró víz, következzen most a fél citrom leve!
Félcitromot kapni? Gondolod, lehet? Pedig milyen praktikus lenne! Belegondolok, hogy eddig én még életemben nem nyomtam ki egész citromot, hanem mindig csak felet, akkor meg minek gyártanak dupla adagot, ezt magyarázza meg valaki nekem!
Na, itt van az a pont, ahol lecsaptam a receptedet, és két kezemre támaszkodva magam elé néztem fejem lehajtva a konyha asztalon: mi kell még ehhez?
Római kömény? Viccelsz? Itt, Pesten?
Gránátalma? Szabolcsban?
Doboz rukola? Az els? része még csak csak, de rukola? Ilyen névvel kora reggel ne is jöjjek.
Feladtam hát, Grenadine, nem eszem én már soha saját gyártású gránátalmás kuszkuszt, maradok a roppantós bécsi virslinél savanyú tekintettel, és meghagyom nektek, n?knek a lehet?séget, hogy az ilyesmit valami jó dolog után elénk tálaljátok mintegy megelégedettségetek jelzéseként, hogy hogy csináltátok az a ti dolgotok, minket sem kérdeztek meg soha, hogy hogyan is tettünk titeket boldoggá számtalanszor.
