Kócolt mondatok szövevényében
elveszett gondolatod kering árván,
mivé lettél, s mivé tettél,
– kényszer forgatja kezemben a tollat –
szádban a nyelved,
csomóba görnyed hangtalan,
– semmivé foszlott képek
szakadt vásznait
alig tartja szúette keret –
agyhártyád mögött kotyvalékká
kevert sejtek halmazából
ugyan, mi értelmeset
tudnál nekem
adni?