Egy régi versem régi stílusban, de épp most aktuális. Saját fotó
F é n y j e l
Látod-e mennyire várom a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül.
Rügyteli ágra, ha barkavirágra
ébred az erd?, a bánat elül.
Hallani csöndben, lenge örömben
fürdik a tisztás, érik a dal,
zizzen a szárnya, száll a bogárka,
kortyol a légb?l ki élni akar.
Perdül a szell? száraz avarral,
bókol a sárga téltemet?.
Látod-e mennyire új vidulás ez?
Kedvemen fényjel az életer?.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.22. @ 08:20 :: Koosán Ildikó
